Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - XI. A régi nagyság utolsó évei. I. Lipót kora a Szelepcsényi-féle törvénykezésig.1657—1674.

De nemcsak az országos főhivatalokban, hanem itt közelebb a vármegyében is csupa kérlelhetlen ellenségeit találjuk a protestánsoknak. Nádasdy Ferenc országbíró a szomszéd Kereszturon s egyéb sopron- és vasmegyei birtokain a legnagyobb embertelenséggel üldözte elhagyott hitrokonait. Wittnyédy, a vele egy udvarban nevelkedett kortárs e szavakkal jellemzi őt: „Megismertük azt már mi sokképpen, mert mind esküvésivel, mind keresztény hütivel, mind uri emberségével sokszor megcsalt bennünket. Lölköm uram, ilyen emberrel hogy lehessen az ember familiariter, az kinek minden cselekedeti latorság és méltán mondhatnák ő felőle azt: est quoddam genus hominum, quorum religio fallere est."

1 Másutt csak kaméleonnak nevezi. Isten ítéletével fenyegeti meg s Pilárik István beczkói pap üldözésére és a csejtei könyvégetésre célozva mondja: „Nem sütne ezután több bibliát."

2 Az 1655. és 1662. évi országgyűléseken a protestánsok emlékiratai telve vannak a Nádasdy által elkövetett embertelen dolgokkal. Hasonló kegyetlenséggel üldözé protestáns jobbágyait a másik hatalmas szomszéd is, Esterházy Pál, Miklós fia, a főispán. Ennek is, miként Nádasdynak, háza volt Sopronban s ezen a réven sokszor beleavatkozott a város dolgaiba. Esterházy ellen is volt panasz már az 1659. évi országgyűlésen. Fraknón és Kismartonban az evangélikusokat éjjel' rohanták meg, mint gonosztevőket börtönbe vetették, javaiktól megfosztották s addig kínozták és fenyegették őket, míg át nem tértek. Esterházy azzal védekezett, hogy már irt a tiszttartójának s többé nem engedi meg, hogy az evangélikusok javait elvegyék. A fraknói és kismartoni urodalmak provisora, Körtvélyes János ellen is itt merült fel a panasz, hogy a nagymartoni, márcfalvi, fehéregyházi és okkai evangélikusokat elfogatván, halálra kínoztatta, gyalázatos szavakkal illette s javaik elvétele mellett száműzetéssel fenyegette meg őket és pedig most az országgyűlés idején.

3 Sőt, ami több, Esterházy 1663. már Sopron falvaiban s magának a városnak külső részeiben is — nem tudni, mi jogon — Fessler, Kerékgyártó Á., Tóth Béla, Mangold hitelesnek veszik. Karácsonyi J. Tört. Hazugságokban tagadja. 808. 1. Acsády és K. polit. programjául ezt fogadja el. Szilágyi S. M. N. Tört. VII. 323. Tóth B. Mendemondák 72. 1. Lásd: Payr S. Az evang. Kollonicsok. Evang. Egyházi Élet 1916. 63. 1. 1 Wittnyédynek Zichy Istvánhoz irt levele. II. k. 197. 1. 2 Wittnyédy lev. II. 65. Zsilinszky, Vallásügyi tárgy. III. 218. Payr, Wittnyédy I. 45. 1. 3 Zsilinszky i. m. III. 156. 158. 159. 161.