Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.
MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - IX. Virágzó egyházi élet a hódító ellenreformáció (II. Ferdinánd és Pázmány) korában. 1619—1637.
élnek". 1 Még 1638-ban Losy Imre prímáshoz és a nagyszombati zsinathoz is, mely elé 11 javaslatot terjesztett, azt írja Esterházy Nagyhöflányból, hogy a katholikus hit terjesztéseért kész vérét is kiontani. 2 És csakugyan térítési eredményekben is vetekedett Pázmánnyal. A gazdag Nádasdy családot ő vitte át Róma táborába és a jezsuitákat is ő hozta Sopronba. 3 E három nagy ellenfélt találta magával szemben Sopron mindjárt a Bethlen-féle szabadságharc elején, amelyben neki is nehéz szerep jutott. Ismeretesek az okok, melyek Erdély vitéz fejedelmét a fegyveres felkelésre indították. Megelőzte és előkészítette ezt a csehek felkelése s az ezzel kitört harmincéves háború. 1618. május 23. történt, hogy Thurn gróf és társai a prágai Hradsin tanácstermének ablakából Martinetz és Slavata helytartókat és Fabricius titkárt levetették. Az esemény híre négy nap múlva már Pozsonyba is eljutott. Pázmány palotájában máj. 27. éppen nagy lakoma volt, melyen II. Ferdinánd és Kiesi biboros is résztvett. A víg pohárköszöntés közben olyan volt a prágai hír hatása „mintha halálfőt dobtak volna a gyülekezetbe." Csend lőn és a lakoma véget ért. 4 Sok nemzeti és vallási sérelmük volt a magyaroknak is és a prágai példa gyújtólag hatott. Különösen Pázmány könyvei és kihivó nyilatkozatai ingerelték fel a protestánsokat. Már az 1618. évi országgyűlés alkalmával tartott főpapi tanácskozásban monda Pázmány: „Jobb, ha az országot farkasok és rókák lakják, hogy nem mint az eretnekek." Ha a prímás talán valamivel szelídebben mondta volna is e szavakat, de bizonyos, hogy a híre ily formában terjedt- el az országban. 5 S abban az erős küzdelemben is, melyet a protestánsok a vallásszabadság alatt Önként értetődő „una cum templis" szavakért folytattak, Pázmány volt a leghevesebb ellenfelük, AZ 1619. évi országgyűlésen ő monda sértő kihívással : „Semmikép meg nem adjuk a templomokat és senki 1 Kismartoni regesták 76. 1. Franki, Pázmány P. és kora III. 109. 2 Weiser, Congregatio B. M. V. 59. Velics L. Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. II. 105. 3 Jellemző Esterházyra nézve, hogy a buzgó evang. Lackner Kristóffal mégis bizalmas hangon levelezett. 1619-ben közösen egy mértékletességi egyletet (collegium sobrietatis) akartak alapítani az iszákosságnak, a magyarok e régi bűnének megfékezésére. Lackner leveles könyve. Ev. gyül. levéltár 45. VI. 3. 4 Szilágyi S. M. Nemz. Tört. VI. 212. 5 Sepsi Laczkó Máté naplója. Mikó, Erd. tört. 193. A Querela Hung. is említi. Franki, Pázmány P. I. 379. Zsilinszky, Vallásügyi tárgy. II. 146.
