Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - VIII. A nyilvános vallásgyakorlat visszaállítása Rudolf és II. Mátyás korában. 1606—1619.

1613-ban a breslaui születésű Ludwig Mátéban kapott külön lelkészt, aki 1612. Ilmicen szolgált. 1614. szept. 10-én Eder Kristófot választotta meg a tanács balfi lelkésznek s ez alkalommal fizetését is megállapította. Volt 4 szőlője, melyben hívei végezték az egész munkát. Szántóföld és rét helyett kapott évi 30 font dénárt. Halotti beszédért nagyobb halott után 5 sillinget, kisebb után 25 magyar dénárt (Ungrische). S ezenkívül halastavat és fát is kapott a maga szükségletére.

1 Eder után a Harkáról ideköltözött Gráf Mihály volt lelkészük 1616—17. aki innen Medgyesre távozott. Helyébe pedig valószínűleg a rothenburgi születésű M. Horn Györgyöt választották meg, aki már 1616. ápr. 18. mint száműzött folyamodott a balfi állásért. A tanács bizonyítványait és válaszát kérte, vájjon megelégszik-e a balfi jövedelemmel és eltarthatja-e belőle családját? Horn, aki előbb' Batthyány Ferencné Lobkovitz Poppel Éva birtokán és Felsőpéterfán (Peteisdorf) szolgált, 1616. május 8-án igenlőleg válaszolt és így Balfra került.

2 így most már nemcsak Sopronban, hanem a hozzátartozó falvakban is helyreállott a nyilvános vallásgyakorlat. A városnak több lelkészre volt szüksége és ha más nem, már a szükség is reá vitte, hogy most az egyházkerület felé közeledjék. Grácban többé nem volt evang. gyülekezet, hova a kandidátusokat küldhették volna. Felavattatták őket tehát itthon. Az első ilyen papjelölt a soproni születésű Gráf Mihály volt, akit 1608. nem is püspök, hanem valamelyik főesperes (valószínűleg Klaszekovics István) avatott fel harkai lelkésznek, amely alkalommal kerületi szokás szerint az Egyesség Könyvét is aláírta.

3 Mint fentebb láttuk, ő maga is említi, hogy Nádasdy Pál urodalmában avatták fel. És más fontos ügyekben is reászorult Sopron az egyház1 Vár. szám. 1609. Gamauf II. 51. Sopr. mon. II. 296. Gamauf II. 51. 2 Prot. Adattár IX. 82. 98. és 99. 1. Horn levelei: Lad. XII. et M. fasc. VIII. 309. 1. és U. o fasc. X. 18. Gamauf II. 52. Levelében elmondja, hogy őt néhai Sartorius János hernalsi lelkész küldte Batthyány grófnéhoz és ennek nővéréhez Solms (Salm) grófnéhoz. Innen azonban a kálvinisták „derén Liedlein er nicht singen wollte" fizetésének megvonásával és minden védelemnek megtagadásával elűzték. Ezután ment a petersdorfiakhoz, de ezeknek inkább maguknak kellene lelkészeiktől bizonyítványt kérni, mint sem hogy ők adhatnának, mert 7

/

4 év alatt öt lelkészük volt s más szemében a szálkát, magukéban a gerendát sem látják meg. 3 A jegyzékbe 107. sz. a. ezt írta: Ego Michaél Graff Semproniensis Hungarus hac mea manu testatum facio, me quoad vixero S. S. librum Christianae Concordiae et Aug. Confessionem amplexurum. Payr S. Egyháztört. Emi. 60. 1.