Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - VIII. A nyilvános vallásgyakorlat visszaállítása Rudolf és II. Mátyás korában. 1606—1619.

kerületre és ennek consistoriumára. Ilyenek voltak a komolyabb házassági perek, melyekben az elválást kellett kimondani. A közvetítő ilyen esetekben Pythiraeus Gergely németkereszturi lelkész, a német gyülekezetek esperese volt. Ettől kérdezték meg a soproniak például 1610-ben, hogy egy bizonyos házasságtörő nő ügyében mit cselekedjenek. És Pythiraeus a consistorium tagjait megkérdezvén, ezek nevében feleli: mivel a férj a nőnek megbocsátott, tehát a tanács is megengedheti a további együttélést. De a consistorium ezt csak tanácsképen és nem mint bírósági ítéletet közölte a soproniakkal. Ilyenül most még alig fogadták volna el, de később házassági pereiket ők is a kerület elé terjesztették.

1 Hogy az 1612. évi kerületi gyűlésen, melyen Klaszekovics István fertőszentmiklósi esperest püspöknek választották, a soproniak jelen lettek volna : annak semmi nyoma. De bizonyos, hogy a közeledés már megkezdődött s a kerület is a gazdag és tekintélyes gyülekezet iránt kellő figyelmet és tiszteletet tanúsított, így például Pythiraeus halála után ennek helyébe 1619. febr. 26. az iváni zsinaton Fuchsjáger István soproni lelkészt választották meg esperesnek. A kerület erről nemcsak levélben értesítette a várost, hanem követe, Kis Bertalan nagycenki lelkész által is kérte, hogy Sopron is járuljon hozzá a választáshoz és támogassa hivatalában az új esperest.

2 A város ezt megtette s ezután rendesen elküldte képviselőit a kerületi gyűlésekre. De különben féltékenyen őrködött autonómiája felett ezután is. A püspöki egyházlátogatást például semmiképen sem engedte volna meg. Fuchsjüger különben már 1613. kiadott halotti beszédében is szeniornak mondja magát. De nem tudjuk, hogy csak a városra, vagy pedig a vidékre is kiterjedt-e ez a hivatala. Nem az egyházkerület, hanem a győri püspök részéről fenyegette veszedelem a gyülekezet jogait. Náprágyi Demeter ugyanis az 1608. évi törvény és a zsolnai zsinat után is fenntartá azt az igényét — miként 1610. a két városi tanácsos előtt kijelenté — hogy a protestáns lelkészeket megexaminálja és bemutatásukat megköveteli. És még 1613. jul. 27. is a győri káptalan valamely házassági elválásjügyében fenyegető levelet intézett a városhoz. De nincs tudomásunk róla hogy ennek valamely komolyabb következményeseit volna.

3 1 Gamauf II. 94. Dokumente II. A. 10. 12. 2 Payr S. Egyháztört. Emi. 172. 1. 3 Gamauf II. 95. Dokumente II. E. 14.