Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

BEVEZETÉS. - I. Sopron vallásos élete a középkorban.

húszan tanultak.

1 A soproni Saltzer Ambrus 1505. magister, 1508. 1513. és még többször is a magyar diákok prokurátora, 1539. a Budai János barsi esperes által alapított Collegium Christi szuperintendense s 1540 óta többször volt az egyetem rektora is, igy 1544-ben is, mikor Sylvester János került oda Sárvárról tanárnak. Továbbá soproni tanulók voltak még Bécsben: Schwarz Balázs 1500. Hut György baccalaureus 1506. Kochater György magister 1507. Benedek (de Sopronio) 1502. Henys Lénárd 1503. Katther György és Farkas János 1504. Haflerperger Gergely és Hymester János 1507. Ungar Ferenc 1509. Sokan voltak különösen 1513-ban: Schwartz Pál, Pichler Márton, Znetman Benedek baccalaureusok, Pauchen Farkas, Langenel Péter, Haill Vida, Plaesberth János és Tzinck János. Majd Schöttel Mátyás 1515. és Nuszer Imre 1522. (Később Reid András 1546, Peser János 1547). S a szomszédból Stanzer Lukács 1503. Rusztról, Fábri Márton 1504. Kereszturról.

2 A templomokon és iskolákon, a papi és tanítói testületen kívül a középkori vallásosság szolgálatában állottak a különféle iparos céhek is, melyeket már alapszabályaik köteleztek a vallásos cselekvények hű teljesítésére; és még inkább az u. n. testvéregyesületek (Bruderschaft, confraternitas), melyek már eredetileg is a vallásos élet ápolása céljából alakultak s egyéb jótékonysági és közművelődési törekvéseknek is szolgálatában állottak. Ilyeneket előbb a szerzetesek, utóbb pedig a laikusok is alapítottak. Néhol a céhek, vagy ezeknek egy része egyszersmind ilyen vallásos testvéregyletté alakult át s mint ilyen szervezkedett. A szentek kultuszán, oltárdiszítésen, a kötelező rendes templomjáráson kívül egyéb feladatuk volt: a felebaráti szeretet gyakorlása, a tagtársak segélyezése, szegények felruházása, betegek ápolása, a rablóvilág elnyomása, bizonyos hidak építése és fenntartása, a fényűzés ellen való küzdelem stb. S mind ez az „Ora et labora" elve szerint. Az egyházzal való egyetértésben működnek, de mint egyleti és egyháztagok egyszersmind öntudatra is ébrednek, jelentőségüket a klérus és szerzetesség mellett érezni kezdik s autonómiára, önállóságra törekesznek.

3 1 Schrauf K. Magy. tanulók a bécsi egyetemen. Békefi, Népokt. t. 49. 1. 2 Fraknói V. A hazai és külföldi iskolázás tört. 204—235. 1. 3 Müller K. Kirchgesch. I. 492. V. ö. Weber S. A szepességi szász bevándorlók megszűnt egyleteiről, Tört. Tár 1885. 27. 1. és Szádeczky L. A czéhek tört. 8, 1. Tóth Szabó Pál. Confraternitások a XV. században. Századok 1903. 224. 1.