Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

MÁSODIK KORSZAK. Az első virágzás kora. - VIII. A nyilvános vallásgyakorlat visszaállítása Rudolf és II. Mátyás korában. 1606—1619.

Ti egy prédikátort sem állíttatok én elém, hogy megexamináljam, amint illő volna és amint Draskovich kardinális idejében meg is kellett tennetek. Ti nem vagytok eléggé óvatosak semmiképen. Egy kis csekélység, Szent Kunigunda beneíiciuma miatt civakodtok velem. Vigyázzatok, hogy e miatt a legnagyobbat is el ne veszítsétek. A pozsonyiak maguk vettek házat, hogy abban prédikáljanak és a templomot meg kellett hagyniok a katholikusok számára. Ha ti is a mi templomainkat vissza nem adjátok, királyi biztosokat küldünk hamarosan és azok fognak benneteket reá kényszeríteni. Igen, ebben az ügyben a nádor úr is (Thurzó György) birám lesz nekem, hogy a templomok nem a tieitek. Hallottátok: „Omnia sine praejudicio Romano-catholicae religionis." Építsetek magatok magatoknak templomokat és iskolákat. „Mi erre azt feleltük — mondja Faut — hogy Ferdinánd és Miksa császár idejében Szent Mihály templomában először a katholikusoknak volt istentiszteletük 8 óráig, azután pedig az evang. lelkészek prédikáltak s ily módon is békességben éltek és az említett császárok is szabad tetszésükre hagyták. Erre a püspök azt monda: „De Rudolf császárnak és Draskovich kardinálisnak volt oka, hogy elvegye tőletek." Mi viszont ezt feleltük: „Hiszen Kassán, Eperjesen, Bártfán és másutt is így volt ez mindig." Erre a püspök azt monda, hogy azok kétszer is rebellisek lettek, de ti mindig hívek maradtatok a császárhoz és királyhoz. Tőletek méltán és azért vették el a prédikátorokat, hogy el ne csábítsanak benneteket. Mi és a császár atyailag akarjuk a javatokat. Ti azt hiszitek, hogy szabadságtok van s ez.ért olyan prédikátort és tanítót fogadhattok, amilyent akartok, de visszaéltek a ti úgyvélt szabadságtokkal, amelyről majd rövidesen megtudjátok, hogy meddig maradtok a birtokában."

1 A püspök ezután más tárgyra tért át. Szemükre vetette, hogy nem építik meg a kórházi Szent Erzsébet-templomot. Most még 100 tallérral is meg lehetne építeni, de később több száz tallér sem lesz elég. „Voltam az ispotályban, úgymond, de oly nagy benne a rendetlenség, hogy valóban szánalmas." Ez természetesen legjobban érdekelte Náprágyit, mert az ő beneficiumával járt az a kötelezettség, hogy a kórházbeliek között lelkipásztorkodjék. De a soproniaknak saját házaikon kívül elég bajuk volt most még Szent Mihály és a Szentlélek templomának felépítésével is. Náprágyi itt elég őszintén tárta fel a Forgách Ferenc primás 1 Faut krónikája. Gamauf II. 77.