Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VII. Bocskay hadai Sopronban. Szellemi műveltség és anyagi állapot azelső korszak végén.

Öocskayt azóta koronás királyunk, I. Ferenc József ismerte el szabadsághősnek, midőn Budapesten neki szobrot emelt. De az olyan férfiak, mint dr. Lackner Kristóf városbíró, bizonyára védeni tudták a maguk álláspontját is. Ők a török veszedelmet tartották nagyobbnak és csak az Ausztriával való szövetségtől remélték annak teljes leverését. És nem mondtak le arról sem teljesen, hogy a Habsburgok végre békés úton is meg fogják adni a vallásszabadságot. Erre azonban legalább is II. Józsefig kellett volna várniok, ha addig el nem pusztulnak. Annyi bizonyos, hogy Sopron is Bocskay művének, a bécsi békének köszönhette szabad vallásgyakorlatának visszaállítását. S midőn Illésházy és a magyar főurak velők tárgyalni kezdtek, tekintetbe vették szorult helyzetüket, amelyben ők itt Bécs közelében voltak. Bocskay szabadságharcával és a bécsi békével jutott el Sopron egyháztörténete is az első korszakos fordulóponthoz. Mielőtt azonban a kivívott szabadság igéretföldére átlépnénk, előbb tekintsük át az eddig megfutott pályát és foglaljuk össze röviden az első korszakban elért eredményeket. b) Visszapillantás és összefoglalás. A különváláshoz az első fontos és hivatalos lépés volt, midőn a város a nürnbergi vallásbéke évében, még 1532. kívánja, hogy a plebánus az evangeliom szellemében tanító prédikátort tartson maga mellett. A második lépés az augsburgi vallásbéke után az iskolának evang. tanítókkal való újjászervezése 1557-ben. A harmadik: Gerengel Simon lelkésznek az egész tanács által történt rendes meghivatása 1565-ben. A viszony a két egyházfelekezet között eleinte testvéries békés volt mind addig, míg Spillinger plebánus utcai durva támadásával ezt 1574. fel nem bontotta. A különválás ekkor is csak hit és meggyőződés dolgában, szellemi téren történt meg. Anyagi téren továbbra is közös maradt a gazdálkodás, mert a város maga magát tartván az egyházi vagyon tulajdonosának, ugyanaz a tisztán protestáns elöljáróság a közös egyházi és városi pénztárból díjazta úgy a r. katholikus, mint az evang. lelkészeket és tanítókat. A soproni evang. gyülekezet a győri püspök iránt akkor tagadta meg az engedelmességet, mikor az 1579. évi szombathelyi zsinatra a maga papjait el nem bocsátotta s annak egyéb intézkedéseit