Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VII. Bocskay hadai Sopronban. Szellemi műveltség és anyagi állapot azelső korszak végén.

sem vette figyelembe. Az állami hatalomtól is függetlenül intézte belső egyházi ügyeit. A bécsi udvar csak korlátozólag, az üldöztetések idején avatkozott bele a gyülekezet ügyeibe. De befelé sem volt külön kormányzó testülete a gyülekezetnek. Egy külön egyházi tisztviselője volt csupán, az egyházi gondnok, (templomatya, Kirchenvater), kit a római egyháztól vett át s aki szintén tagja volt a tanácsnak és ennek rendelkezése alatt állott. A gyülekezet összes szellemi és anyagi ügyeit a városi tanács intézte, élén a polgármesterrel. Ez választotta a lelkészeket és tanítókat, hittani és kultuszügyekben is ez intézkedett. A lelkészek és tanítók véleményét csak fontosabb szakkérdésekben hallgatták meg, amikor vagy írásban, vagy személyesen megjelenve, élőszóval adták elő javaslatukat. Ez a városi tanács a polgármesteren, városbírón és jegyzőn kívül még 12 szenátorból, így összesen 15 tagból állott. És e szerint világi testület intézte az egyházi ügyeket, ami ellenmondásban volt az egyházi autonómiával. De mivel a tanácsosok mind protestánsok voltak, igy a gyülekezet a maga egyházi képviselőinek is tekinthette őket. Protestáns maradt ez a tanács a nyilvános vallásgyakorlat 22 évi szünetelése alatt is, mert Ernő főherceg 1586. szept. 12. azt is a város bűnei közé sorolja, hogy a tanácsba nem választanak r. katholikusokat.

1 Világi hivatalában ez a prot. tanács azonban oly pártatlan és a felsőség iránt oly hű és engedelmes volt, hogy vallási ügyekben, ha kellett, a protestáns polgárokat is — néha talán felettébb szigorúan is — megbüntette. Ezen belső vagy kisebb tanács mellett másik világi testülete volt a városnak a külső vagy nagyobb tanács (Gemeinde, communitas, választott község) 120 taggal, akiknek élén állott a négy tribun (Vormund, gyám) és a huszonnégyesek (Vierundzwanziger oder Genannte) s ezeken kívül voltak a fertálymesterek (Viertelmeister).

2 A hazai evang. egyházzal s közelebbről a dunántúli egyházkerülettel szemben is teljes függetlenségben tartotta magát a gyülekezet. Bornemisza Péter dunáninneni püspöknek Beythe számára adott bizonyítványát 1574. elfogadták ugyan, de ők maguk akkor még nem küldték papjelöltjeiket felavatás végett a kerület 1 Lásd fentebb a 168. lapon. 2 Az 1569. évi szervezet szerint Gering János, Pápai Imre, Frank Farkas és Artner Erhard, a város fiatal, de előkelő polgárai voltak fertálymesterek.