Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VII. Bocskay hadai Sopronban. Szellemi műveltség és anyagi állapot azelső korszak végén.

Ujhelybe menekültek, de ezek meg elhagyott kedveseik miatt aggódtak. Az egész külváros igen gyorsan égett le, két óra alatt minden tűzben állott. Csak két házat kíméltek meg a lángok, KHng János és Schedl Vida házát a Szent Mihály-utcában. Az egész győri káptalan is most hagyta el Sopront. Polosticzai András keresztes pap is azzal menté később Bécsbe való meneSopron ostroma Bocskay idejében 1605. külését, hogy Trautmannsdorf lovasai nem csak a házát dúlták fel, hanem szolgáját is kivont karddal támadták meg.

1 A belvárosban, melyet szintén lövöldöztek, csak 3—4 ház égett le. A nagyobb tűznek úgy vették elejét, hogy a háztetőket előre lehordták. Ha nem is a tűztől, de a nagy nyári forróságban igen sokat szenvedtek a belvárosiak is a szűk falak közt megromlott levegőtől. Nem csak a sok nép volt a szűk házakba összezsúfolva, hanem a behajtott sok állat is. Némelyik házban 200 is volt a barmok száma. S ezek oly bűzzel árasztották el a várost, hogy szinte halálos volt. Az utcák tele voltak szeméttel, a várárkok állatoknak hulladékaival. Minden órán várhatták a dögvész kiütését. Nem is maradt volna ez el, ha az ostrom meg nem szűnik. 1 Sopr. mon. II. 250.