Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.
ELSŐ KORSZAK. Az alapvetés kora. - VI. Az első számkivetés két évtizede. A keresztúri és nyéki templomjáráskora. 1584—1606.
ellen. 1 íme Sopron pedig mennyire meglakolt már ez újítás miatt, melyet a rendek most is csak nagy nehezen fogadtak el. Nádasdy Ferenc, Batthyány Boldizsár, Illésházy István és Joó János personalis, kiket Ernő főherceg az országgyűlés után Bécsbe hivatott, a turóci prépostság javainak eladományozása ellen is tiltakoztak, mert nem akarták azokat a jezsuiták kezén látni. Az országgyűléstől nem nyervén orvoslást, a külső tanács most az ismételten is szükségessé vált plebánusválasztásokat használta fel arra, hogy újabban is evang. papok hívását követelje a belső tanácstól. Közben olyan dolgok történtek, hogy 1589. Primus Orbán soproni lakos nyilvánosan is közbekiáltott a r. kath. pap szószékről mondott beszédének. Spanring Kristóf könyvárust pedig, akit vallása miatt űztek el Bécsújhelyről, Ernő főherceg külön rendeletére Sopronból is ki kellett utasítani. 2 Spillinger után 1590. elején az egyik beneficiátust, Schwendter Jánost választották meg plebánusnak, ki előbb Retzben, Ausztriában szolgált, most pedig a bécsi jezsuitákkal állott összeköttetésben. Mint ilyennek, neki is sok baja volt a várossal s még ez évben bekövetkezett korai halála után a polgárok mint erőszakos és goromba papról emlékeznek róla. 3 December 31-én az előbb oly kíméletlen Gering János, most városi gyám tolmácsolta a tanács előtt a polgárság akaratát, hogy addig plebánust sem választanak, mig prédikátort nem kapnak. A tanács azzal csitította őket, hogy nekik is forró vágyuk volna ez, de még nem lehetséges; buzgón kell érte imádkozni s az Isten majd fog utat és módot találni annak kivitelére. De a polgárság újra kimondta, hogy nem választ plebánust s a külső tanácsot csak nagynehezen lehetett ígéretekkel rávenni, hogy 1591. január 7. mégis összegyülekezett és megválasztotta az általuk már 20 év óta ismert beneficiátust, Glöckel Konrádot (1591—94). Feleséges ember \ volt ez is, a polgárok, úgy látszik, jobban szívelhették, mint a többi papot. De Győrött a püspöki aulában nem is tetszett ám^a választás. Viszás, furcsa is volt ez a helyzet. Az evang. nagytanács választotta a r. kath. papot s benne a maga 1 Zsilinszky M. Vallásügyi tárgy. I. 197. és 199. 1. 2 Sopr. mon. Forrásanyag II. 47. és 48. 1. Er wáre kein Burger zu der Neuenstatt, sondern des Fürsten Puchbinder allda gewesen, — mondja Spanring. 3 Póda, Paroch. tört. 17. Sopr. mon. II. 49. 53. 56. Az új plebánusról mondják: Das er glimpflicher und nit mit solcher Ungestüm und grobheit, wie voriger Pfarrherr der Schwendtherr mit inen handele. 56. 1.
