Payr Sándor: A soproni evangélikus egyházközség története. I. kötet. A reformáció kezdetétől az 1681-ik évi soproni országgyűlésig. Sopron 1917.

BEVEZETÉS. - I. Sopron vallásos élete a középkorban.

magukat s úgy a város, mint a megye békés lakói ellen sokszor intéztek rablótámadást. III. Frigyes és Mátyás király kapitányai egyesült erővel 1464. rombolták le a rablófészket. Ma már a helye sem ismeretes. Sopron városa a soproni béke (1463) megkötése után 1464. hódolt meg ismét Mátyás királynak, ki a régi kiváltságokat a városi levéltárban ma is meglevő aranybullával erősítette meg. 1471-ben ő is kénytelen volt a várost Weisspriach Zsigmondnak elzálogosítani. 1482. dec. 28-tól 1483. február haváig maga Mátyás is itt lakott a városban a városházzal szemben levő Storno-házban, melyen sokáig rajt volt a Corvin-nemzetség címere.

1 Halála után az ország nyugoti része Sopronnal együtt még egyszer Frigyesnek, majd pedig fiának, I. Miksa császárnak hatalmába került s II. Ulászló korában csak maga Sopron csatoltatott ismét vissza az országhoz. II. Lajos királyunk 1523. itt értekezett Ferdinánd osztrák herceggel s a mohácsi vész után Sopron is I. Ferdinánd mellé állott. A sok háború és gyakori politikai változások ellenére a város már a középkorban is az anyagi jólétnek magas fokára jutott el. II. Endre 1217. és IV. Béla 1230. évi oklevelei szerint Sopron már ekkor só-lerakó hely volt.

2 Zsigmond király pedig egyéb kiváltságokon kívül árú-megállító jogot adott neki. Graveneck Ulrik soproni főispán és III. Frigyes idejében (1460—1463) pénzverő ház (Münzhaus) is volt a városban.

3 Már legalább is IV. Béla (1235—70) kora óta élvezte a szab. kir. városok kiváltságait, melyek anyagi téren is sokat jelentenek. Egymás után nyolc szomszédos falut szerzett meg birtokul, a melyek mint földesuruknak, Sopronnak adóztak, u. m. Bánfalva (Zoványfalú, Wandorf 1277 óta), Balf (Farkasd, Wolfs 1325 vagy 1342 óta), Ágfalva (Dághfalva 1373), Medgyes (Majod 1385 és 1392), Harka (1413), Klimpa (1416), Kópháza (1430) és Lépesfalva (Lepusfalva, Loipersbach 1547 óta).

4 1 Haynóczi Dániel, Iter Neosoliense. 152.1. Kézirat a N. Múzeum levéltárában. 2 Fejér, Cod. Dipl. III. 3., 208. és IV. 2., 382.1. Árpádkori Új Okmtár I. 270. 302. 1. Nagy I. i. m. 15. 1. 3 Graveneck 1460. irja : „Dass niemant alt Münss und Silber ausfür, sunder daz zu Odemburg geb in dy Münz." 1463-ban pedig: „Als ich ettlich Münser zu euch gen Oedenburg in mein Münzhauz, um daselbs zu münzen geschickt." Vár. levtár Lad. IV. et D. Fasc. V. N. 404. és 409. Nagy I. i. m. 25. 1. 4 Gamauf G. Gesch. der ev. Kirche in Oedenburg. Kézirat I. k. 2. 1.