Payr Sándor: Flaciánus lelkészek Magyarországban. Pozsony 1916.

II. Rueber János, a győri, majd kassai főkapitány és Magdeburgius Joakim győri tábori lelkész, mint gnesiolutheránus

9 hihetjük. S midőn ebéd után a főkapitány gyermekei is bejöttek az ebédlőbe és protestáns énekeket énekeltek, a szívtelen szer­zetes tüntető módon távozott. 1 Rueber, mint jószívű patrónus különös szeretettel épen az ül­dözött lelkészeket vette oltalmába. És igy került hozzá még Győrött 1564. Magdeburgi Joakim, ez a hányatott életű német tábori pap,, akinek jelleme és pályafutása nagyon is emlékeztet Flaciusra s aki mesterének téves tanát még nagyobb szélsőségig fejtette tovább. Magdeburgius maga mondja el életrajzát az ő külön hitval­lásához írt előszóban. 2 E szerint a brandenburgi fejedelemségnek Gardeleben nevű helységében született. Helmstädt mellett Schönin­genben volt tanitó, innen azonban Henrik braunschweigi herceg, ki visszatért a pápistákhoz, 1547-ben elűzte. Dannenbergi papi ál­lásáról (a lüneburgi hercegségben), ahol lóháton is alig birta bejárni a filiákat, egészségi'okokból 1549. ő maga mondott le. Salzwe­delből, mivel a 11. Joakim fejedelem által meghagyott pápás cere­móniáknak ellenmondott, 1551. űzték el s kötél által való halálnak terhe alatt tiltolták ki egész Brandenburg területéről. Így kerül Hamburgba, ahová csak diakónusnak hívták meg. Itt hat évig meglett volna, de 1558. Melanchthon ellen és Flacius védelmére egy Eseltreiber néven emlegetett pasquillust adott ki, amely miatt Eitzen Pál szuperintendes mozdította el hivatalából. Maró szatírával irott költői mű volt ez, melynek teljes címe: Dia­lógus oder ein Gespräche eines Esels und Bergknechts, unsrem einigen Erlöser und seiner göttlichen Wahrheit zu Ehren, seiner christlichen Gemeinde in diesen betrübten Zeiten zu Trost und dem Synodo avium zu lieb geschrieben. 1557. den 15. Nov. Felelet volt ez bizonyára arra a gúnyképre, mely Flaciust szamárnak ábrázolja, amint .más szamarak megkoronázzák. Melanchthon a maga jó ízlését és szelíd természetét tagadta meg, midőn e gúnyképhez verseket írt. H Magdeburgius ekkor már határozottan Flacius pártján állott és igen sértő hangon írt az adiaphoristák ellen. Állását elveszítve most Flaciushoz ment Magdeburgba, hogy a Centuriák megírásában segédkezzék. Innen csakhamar Thüringiának Os­manstedt nevű helységébe hívták meg lelkésznek, de 1562. már ismét elűzték, mert a synergista Strigelnek deklarációját nem akarta aláírni. Mint exul bolyongott most egy ideig, míg nem a mans­feldi grófok 1564. Ruebernek ajánlották. Ilyen viszontagságos múlt volt már a háta mögött, midőn 1564. Győrré került, mint a német fekete lovasok tábori lelkésze. Az osztrák protestáns főrendek az ilyen menekült papokat mind a magokénak vallották, bárhol szolgáltak is, azért Magdeburgius­1 Fraknói V. Egy jezsuita diplomata hazánkban. Katholikus Szemle 1902.701.1. 2 Confessio oder Bekantnis Joachimi Magdeburg. Regensburg 1567. Raupach B. Presbyterologia Austriaca 1. 103. Klein S. Nachrichten !. 218. Ráth Qy. Két kassai plébános 42. Koch E. Gesch. des Kirchenlieds I. 446. 464. VIII. 373. 1. 3 Raupach, Presbyt. 105. Supplement 62. C. R. X. 631. Kawerau i. h. 85. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents