Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VIII. Evangélikus egyházunk a magyar nemzeti szellem szolgálatában.

pápista vagyok, mondotta, de micsoda dühös bolondság vinne engemet arra, hogy az én légrádi evangélikus vitézeimet és ott való praesidiáriusimat helyükből kiűzzem. Ha az evangélikusokkal vagyok, azoknak imádsága és sok éneklései között, valamikor harcra megyek, soha nyereség nélkül meg nem térek." A vallásháborgatókat senki Zrínyinél jobban nem ítélte el. Andrássy Gyula is idézte a mai korban igazán aktuális és megszívlelni való szép szavait: „A katholikus hitnek az ő géniusza idegen a háborúságtól. Szent Péternek nem vala szabad a maga oltalmáért sem kardoskodni... De ezt a mostani világ papjai másképpen értik. Zelusnak neve alatt lutheránusok és kálvinisták ellen declamálnak. Ezekre hadakoznak és kiáltanak gyűlölséggel s ha őtőlük lehetne, tüzzel-vassal. Nem isteni zelus ez, hanem lábak alól felszedett ambíció, kivel magok javát s nem az Isten dicsőségét keresik. Krisztus urunk fundációját, a testamentumot elrontják." A legnagyobb és legbölcsebb katholikus magyarnak a szájából ezek a szavak igen súlyosak. A papok által vezetett kongregációs harcias ifjak között van a „Zrinyi-gárda" is, vájjon ismerik-e a nagy magyar hősnek ezt a mondását? Még Vörösmarty, a katholikus költő is nemzeti és emberiességi szempontból elitélte azt a vallásháborító és térítői nagy buzgalmat. Ismeretes Pázmány Péterre irott epigrammája: Pázmán, tiszta valóságnak hallója egekben, Megtért térítő, állok az Isten előtt, S hirdetek új tudományt, oh halld s vedd szívre magyar nép : „Legszentebb vallás a haza s emberiség." A kálvinista Jókai Mór is a Bach-korszakban, a Pátens idején, mikor a katholikusok rokonérzése is a protestánsok felé fordult, hazafias szent örömmel irta meg „Egy akol, egy pásztor" című költeményét: Ezernyolczszázötvenkilenczbe volt, (Jegyezzük ezt a jobb évek közé !), Midőn a választófal leomolt, Mely sziveinket elkülönözé ; Midőn párt-, faj-, rang-, vallásgyülölet Kiveszett e hazában minden házból. Maradion így hát világ végéig : Egy Isten és hon, — egy akol és pásztor. Bizony nem maradt úgy. Ma ismét dúl a vallásháború és a feltüzelt támadók ellen létjogunkért kell küzdenünk. Ez a küzdelem különösen evang. egyházunkra nézve nehéz, mely a hazai