Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VIII. Evangélikus egyházunk a magyar nemzeti szellem szolgálatában.

keresztyén felekezetek között most legtöbbet veszített. Ilyenkor szentkönyvünk, a Biblia mellett az élet tanítómestere, a történelem tanúbizonyságaiból is lelki erőt merítünk és örömmel hallgatjuk nemzetünk nagyjainak vallástételét, kik az ellenség támadásaival szemben igazságot szolgáltatnak egyházunknak. Politikusaink nem szivesen theológizálnak, a lutheránus Kossuth Lajos mégis ezt a szép vallomást tette hitéről: „Evangélikus szülőktől születtem, evang. vallásban neveltettem s lelkemben jól érzem magamat Luthernek azon tana mellett, mely a lelkiismeretet emancipálta, midőn a keresztyén vallás kútfejének a szentírást, az edénynek pedig, mellyel azon kútfőből meríteni kell, nem a bármi néven nevezett tekintély diktátorságát, hanem az észt, az egyéni szabad Ítéletet jelölte ki, melynek nincs megtiltva semmi Syllabusok által, hogy azon másik, azon nem irott könyv revelációjából is merítsen, melynek neve : természet s melynek úgy a porszemben, mint a virágok miriádjaiban nyilatkozó örök törvényei örök törvényhozóra vallanak." Négyszázados történetünk e magyar haza földén létjogunk és igazságunk mellett szól. Egyházunk nehéz viharokat kíállott és minden akadály és üldöztetés ellenére igen értékes kulturmunkát végzett, melyet nemzeti szempontból is méltányolni kell minden elfogulatlan magyarnak. Egyedüli fegyverünk az evangeliomi igazság és védő pajzsunk az Urnák oltalma volt. Ebben bizakodunk most is, ha a régi ellenreformáció viharait idézik fel ellenünk. Sárvári nagy papunkkal, Magyarival szólva: ,,ha igen fúrják is ellenünk a követ és erősen tanácskoznak, mint fogyathassanak el, de aki a magasságban lakozik, csak neveti és csúfolja az ő haszontalan végezéseket." Luther diadalmas éneke nem veszítette el még erejét: „Erős vár a mi Istenünk," „Ne félj, kicsiny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy adjon néktek országot," (Lukács ev. 12, 32.) 1 ] A fentebbi történelmi tanulságokat a befejező II. kötet végére szántam s ott volnának illő helyükön, de az idők kényszerítő hatása alatt már itt kellett elmondanom.