Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VIII. Evangélikus egyházunk a magyar nemzeti szellem szolgálatában.

bricius Mátyás fertőszentmiklósí lelkész, Símonídes Jakab németi alesperes, Simonides Tamás iharosi, Proksza János száki lelkész; trencséniek voltak Dubinszky Imre nedőcei lelkész, Vadini Ferenc bakonytamási lelkész; illavai volt Ferrarius András öttevényi, beckói volt Csapur János alsósági, szuchói volt Laurentíades Márton szentandrási, dubovai volt Benedicti Tamás ostffyasszonyfai, liptói volt Ternóczi János szenttamási, breznóbányai volt Breznóbányai Mihály saári lelkész. Felvidéki származásúak még Meskó Pál varsányi, Jeszenszky Miklós zsédenyi, Drietomai (Dretomoszki) Sartoris György cziráki, Zólyomi Pál hosszuperesztegi, majd nagyszöllösi, Molitoris Zakariás gyomoréi, Bresnovicz András szintén gyomoréi, Paulini János gencsi lelkész (talán testvére a Csepregről elűzött Paulini Jeremiás árvamegyei diáknak), Banovicenus András alsósági, Nozdrovicenus Pál doroszlói, Horeczki István csánigi, majd tétényi, komáromi s végül ismét pozsonyi lelkész, Kerman János szegvári, Masnitius (Masznyik) János tabi, Tomcsányi György szintén tabi, Krisán Mátyás és Dávid oroszláni lelkészek, továbbá Reguli András szegvári, Holéczí Ádám trestyénfalvai, a nyítraí Klucsovszky Mihály győri, majd nemeskéri, Milohovszky András köcski és Velits Péter dabronyi tanítók, akik közül Holéczit és Velitset később lelkészeknek is felavatták. íme a Felvidék mennyi egyházi embert bocsátott időnként Dunántúlra, akik itt tiszta magyar gyülekezetekben magyar nyelven hirdették Isten igéjét s megismervén, megszeretvén a vendégszerető magyar népnek erényeit, szivvellélekkel egy testté olvadtak össze nemzetünkkel. Az történt velük, ami a lutheránus Petőfivel. Es ha a politikai izgatásnak áldozatul esett tótok netán ezt a sok jó magyarrá lett lelkészt és tanítót is magukénak követelik, akkor a Baksay Sándor költőpüspök által (Sárszentlőrincen 1884. az emléktábla leleplezésekor) kimondott nagy igazságra hivatkozunk: Ha ti azt mondjátok rólok: „Az én csontomból való csont", — akkor a magyar géniusz meg azt feleli: „De az én lelkemből való lélek." Történelmileg az idegen népeknek ez a beolvadása mintegy kárpótlás volt a nagy vérveszteségért, melyet a magyar a török és az osztrák német ellen való háborúkban szenvedett. b) A németekkel való érintkezés. A külföldi iskolázás hatása szellemi és gazdasági téren. Igen, nem csak a jó kenyér, az anyagi érdek vonta ide az idegeneket, hanem szellemi kincsek is, a magyarság magasabb