Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VII. Az iskolák és a nevelés ügye.

gyöt hívta meg nevelőnek. Ez a buzgó nő, a költő Zrinyi Miklós nevelőanyja, férje halála után nagy udvart tartott Dobrán Vasmegyében. Az 1635, évi összeirás szerint 5 kisasszony, 2 hajadon, 9 nemesasszony és 10 magyar nemes ifjú élt itt Éva aszszony költségén. Egy Dichrichstein ifjú és két Kaunitz kisasszony is (kiket valószínűleg vallásuk miatt üldöztek), ide menekült, Pál mester volt itt az ifjúságnak preceptora és Blasik Henrik a német iskolamestere, Lozson Viczay Ádám fiának 1643-ig Semptei Benedek volt a nevelője. Házi nevelő volt Szentgróton is Hagymássy Miklós házában Cassai András, ki Csepregen tanult a lelkészek és tanítók költségén (1, 451. 1.) s később irodalmi téren is működött. 1634-ben volt a Hagymássy fiúk nevelője és pedig nemcsak otthon, hanem Grácban is, ahol növendékei a jezsuiták kollégiumába jártak. Ő vette rá a szülőket, hogy fiaikat többé ne küldjék oda; most „a sárból fertőzés nélkül hozta ki őket". Szentgróton özvegy Hagymássy Miklósné házában volt preceptor 1650 körül Ách János is, ki itt ennek az úrnőnek unokáját, Ostffy Katát tanította s később mint rábapordányi rektor volt tanítványát feleségül is megkérte. Az eljegyzés megtörtént, de Hagymássyné utóbb mást gondolt s nem adta unokáját a tanítónak. Az ügyet egyházi törvényszék is tárgyalta, (L, fentebb 88. 105, 453), f) A lelkészképzés. A képesítő vizsgálat és a további önképzés. Végül még a lelkészek neveléséről és képzettségéről kell megemlékeznünk. A középkor hagyományos véleménye szerint a tanulói pálya befejezését nem is követhette más, mint a papság. Pesti Gábor, ki a világi pályára lépett, ezzel igen megszomorította az övéit. Édesanyjáról irta 1538, Peregi Albert pécsi prépostnak: „nullám enim ipsa putat eruditionem, quam non sequeretur sacerdotium". A reformáció korában nálunk is sok lelkes ifjú választotta a lelkészi pályát, de az aratásra váró gabona még mindig több volt, mint a munkás. Ezért kellett sokszor a lelkészavatás feltételeiben engedményeket tenni. Fentebb már utaltunk reá, hogy a r. kath. egyházban is a nyitrai zsinat 1494. és a veszprémi 1515. mily keveset kívánt a lelkészeitől: az olvasáson és éneklésen kivül némi jártasságot az elemi ismeretekben. Ezt elismeri Békefi is, de Bunyitay, Fraknói és Molnár Aladár véleményét, akik a papság műveltségi állapotát igen alacsony fokon állónak tüntetik fel, még sem fogadja el. Hivatkozik e tekintetben Paulsenre is. Békefi különbséget tesz falusi és