Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VII. Az iskolák és a nevelés ügye.

tanítók (Lokaten, Bachanten, grobe Esel und Tölpel, amint Luther mondotta) be ne furakodhassanak iskoláinkba.

1 Erre nézve határozta 1638. jun. 8. a csepregi zsinat: „Deliberatio de Scholis. Az mi az falukon való scholák dolgát illeti, az szent gyülekezet bizonyos okokért megengedte addig az ideig, az mig Istennek kegyelmességibül az Csepregi Collegium megépül; az hova penig scholamestereket fogadnak az falubeliek, jövevény vándorlókat az Ecclesia büntetése alatt meg ne fogadhassanak Senior uramék hire nélkül; egyéb aránt is az öreg Scholákbúl mester uraméktúl kérjenek oskolamestereket, az melyek esztendőnél tovább kinn ne lakhassanak; esztendő eltelvén, az öreg Scholákba, ruhát és költséget szerezvén, visszatérni tartozzanak. Succrescenseket penig az falukon való scholákban ne tarthassanak sub poena severioris animadversionis Consistoríi." Ebből látni, hogy tanítóskodás ürügyével ifjaink nem szakíthatták meg tanulásukat, hanem vissza kellett térniök az iskolába. A kerület nem akarta tűrni, hogy félig-meddig végzett ifjak lehessenek tanítók akár csak faluhelyeken is. A kerület itt különbséget tesz a nagyobb (öreg) és a kisebb (vidéki) iskolák között. (Ker. jkv. II. 163.) Már a baranyai 31. és a meszleni 65. kánon megkívánja a tanítóktól, hogy „az ő tisztekben híven eljárjanak, mind az ifjaknak és gyermecskéknek tanétásában, mind penig az templomban való ceremóniáknak kiszolgáltatásában, semmit pásztoruk hire nélkül nem cselekedvén". Beythe 1587. évi 17. kánona már a tananyagról is mond valamit: „A nyelvészeti tanulmányokat az iskolákban nem szabad elhanyagolni, hanem mindenütt szorgalmas rektorokra kell az iskola vezetését bizní és az ifjúságot a vallásra és a nyelvtan elemeire oktatni." Az 1585-ből való csepregi díjlevél abecedáriusok, grammatikát tanulók és öreg deákok közt tesz különbséget. Az utóbbiak a kisdedek tanításában is segédkeznek. A városi (öreg) iskolák rendszerint magasabb fokon állottak, mint a falusiak. Népiskola, közép- és főiskola ekkor még szigorúan elkülönítve, a tananyag szigorúan megszabva nem volt. Az iskola színvonala a tanító egyéniségétől, ennek képzettségétől és munkakedvétől függött. Rendszerint külföldi mestereik tanrendszerét követték. Nálunk Sylvester, Dévay, Sibolti Melanchthon tanítványai voltak s igy városainkban bizonyára Melanchthon 1528. évi tantervét követték és ennek tan1 A német Bachanten a latin vagantes elferdítése. Locaten = locati, elhelyezett, szerződtetett segédtanítók, inkább lenéző, gúnyos jelentéssel. Nálunk a Pázmány és Balásfy által emlegetett sóczé (socius) is ilyen volt.