Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - VII. Az iskolák és a nevelés ügye.

könyveit használták. Sopronban a strassburgi Schremmel Ábrahám Sturm Jánosnak volt tanítványa s miként Besztercebányán, úgy bizonyára itt is Sturm pedagógiai módszerét honosította meg. A nevelés iránya általában humanisztikus volt, a vallástan mellett a latin volt a főtárgy. Sopronban a rektor mellett már 1569. is három segédtanító (collaboratores, coadjutores) segédkezett s igy 4 osztályú volt az iskola több évfolyammal. A latin iskola mellett külön tanítóval volt népiskola is, melyben anyanyelven tanítottak. A XVII. században pedig a rektor, szubrektor és kántor mellett már az ötödik, hatodik tanító (collega) is tanított. Dr. Lackner Kristóf idejében 1610. (de bizonyára már korábban is) nálunk is adtak elő iskolai drámákat s gyakrabban voltak szavalatok és nyilvános előadások. (Sopron eht. 247. 274. 298. 366.) Kánonaink szigorúan megkívánják a tanítóktól az állásukhoz méltó erkölcsi magaviseletet is. Beythe 24. kánona a részeges, dobzódó tanítókat, ha intés után sem térnek eszükre, hivatalvesztéssel bünteti. Még külső megjelenésük, ruházatuk is állásukhoz méltó legyen. Erről mondja a baranyai 53. és a meszleni 67. kánon : „Azt is kívánjuk, hogy az scholamesterek az scholákhoz illendő öltözetben járjanak az deákoknak az scholában való beédesgetésekért. Az deákok is az scholára való habitusra viseljenek gondot". De hozzáteszi mégis a kánon úgy a tanítókra, mint a deákokra vonatkozólag: „Több gondjuk legyen az könyvek szerzésére és abból való tanulásokra, hogynem mint az külső köntös szerzésére". Megkívánták már a régi kánonok is a tanítóktól az egyháziasságot. A templomi szolgálatban, a kórus vezetésében éppen oly serényeknek kellett lenniök, mint a tanításban. Az egyházi gyűléseken való részvételre éppen úgy kötelezve voltak, mint a lelkészek. c) A tanítók alkalmazása és díjazása. A tanítók alkalmazása külön meghívó levéllel és ezekbe foglalt szerződéssel történt, melyekben a fizetés mellett a kötelességek is fel voltak sorolva. A legrégibb ilyen dijlevelek a csepregi 1585-ből és a sárvári 1608-ból. (Lásd fentebb a 65. és 77. lapon.) E szerint a csepregi rektor jövedelme terményekből és tandíjakból állott. A felső prédikátor asztalánál étkezett és pedig szigorúan megszabott étlap szerint: „Minden ebéden és vacsorán három tál étket köll neki, főzetni, az egyik tál étek borsos köll lenni és minden ebédére és vacsorájára egy-egy fél messzely bort köll adni az scholamesternek. Ha peniglen az