Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

hogy a Csepregen 1636. Garas János polgármester idejében kezdett jegyzőkönyvre Dacs Márton, a jegyző (nótárius oppidí) ily szép jelmondatokat irt: „Omnia si perdas, famam servare mementó. — Nihil est tam aptum ad jus, conditionemque naturae, quam lex, sine qua nec domus ulla, nec civitas, nec gens, nec hominum ullum genus, nec rerum natura omnis, nec etiam ipse mundus stare potuerít. — Átkozott, valaki elfordítja az jövevénynek, árvának és özvegynek törvényét. Deut. 27. v. 19. — Jaj azoknak, az kik az latrot ajándékért megjámborítják és az igazoknak igazságokat elfordítják ő tőlök. Esai 5. v. 23. — Ne ítéljetek külső ábrázat szerént, hanem igaz ítélettel ítéljetek. Joan. 7. v. 24. — Jaj az hamis decretom szerzőknek és az kik írnak emberek nyomorétására való hamis sententiákat. Esai 10. v. 1. — Az igaz törvény előkeresi embernek javait és megítéli; az igazság penig kezébe adja ennek saját marháit." (Farkas S. Csepreg tört. 9. 421.) A városi tisztviselőket buzgó vallásos szellem hatotta át. Dr. Lackner Kristóf, Sopron kiváló polgármestere, a jeles jogtudós a theologiában is annyira jártas volt, hogy a „Tugendspiegel" cimű művében Cassiodorus módjára párosítá össze az egyházi és világi tudományt s a lelkészek elüzetése után ő maga prédikált titokban a főtéren épült házában. Házát, kerti lakását és a soproni városházát evang. szellemű jelmondatokkal díszítette. A soproni tanács, melynek tagjai mind evangélikusok voltak, minden egyházi ügyet melegen felkarolt, a szegény tanulókat és száműzött lelkészeket segélyezte. A hitviták korában a felekezeti szűkkeblűség sem korlátolta őket. Magyari, Zvonarics és Pythiraeus lelkészek kértére Thury Benedek kálvinista lelkészt is segélyezték, aki husz évi török fogságából szabadulva a váltságdiját kéregette össze. Az egyházi fegyelemben is a város segítségére volt az egyháznak, Weinberger Mártont például, mivel vasárnapon ment ki vetni a szántóföldjére, börtönbe vetették és 20 tallér bírságra ítélték. A megesett személyt csábítójával házasságkötésre kényszerítették, de az oltár elől ismét a börtönbe vezették őket vissza. A paráznaságot, házasságtörést halállal büntették. A civakodó házasokat pelengérre állították, a paráznákat kiseprűzték. Csepregen is a városi tanács az egyházzal összefogva igyekezett a jó erkölcsöket fenntartani. Varga Mátyás céhbeli ember 1639. a szomszédba, Jagodics Kovács György feleségéhez, Ujj Orsikhoz átment tüzet kérni s a nő azt híresztelte, hogy Varga paráznaságra csábította.