Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

A kitiltás mint egyházfegyelmi eszköz a XVIII. században is megvolt egyházunkban. Egyházi törvényeink erre a lelkészt hatalmazták fel, aki azonban súlyosabb esetekben ezt rendesen az esperes és az egész gyülekezet nevében gyakorolta ott is, ahol még gyülekezeti presbyterium nem volt. Bárány János felpéci lelkész, a későbbi püspök, saját feljegyzése szerint 1755-ben e szavakkal végezte a kitiltást: „En Bárány János, ezen evang. gyülekezetnek hivatalos és fölszentelt lelkipásztora, mind lelki elöljáróimmal, mind ezen számadásomra bizott szent gyülekezettel egyetértvén, a hatalom szerint, mely nékem az Ur Jézustól adatott, azon Horváth Ferencet, mint cégéres paráznát, részegest, szentségcsufólót sat. minden bűnei s azok kárhozatja alá lekötözöm mind mennyen, mind földön az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében. Amen. Es ekképpen őtet, mint fene ett tagot elmetszem, elrekesztem és eltiltom az oltári szentségtől, a szent keresztségnek Ígéreteitől, az örök életnek reménységitől, a szenteknek egyességétől és nevezet szerint ezen felpéczi gyülekezettől és vetem őtet a pogányok és hitetlenek közé, kiknek nincsen részük a Krisztusban." 1 A kizárt tagot csak őszinte bűnbánat és egyházkövetés után fogadták vissza. Az egyházkövetőknek több vasárnapon a templomban vagy ennek tornácában bizonyos kijelölt helyen kellett állaniok. S ilyenkor (különösen a nőknek) a fejükre fekete posztót, szenynyes abroszt, vagy lepedőt borítottak, vagy e célra készített csuklyát húztak. Ikervárott 1633. márc. 14. Kis Bertalan püspök egyházlátogatásakor határozták el: „Vagyon az oltárra való fekete vászony, mely szögény Berkes uram lován volt (a temetéskor), ez vászonybúl oltárra való abroszt köll csinálni, meghagyván az nyakátúl fogva az fején valót, kibűl Isten után nem járóknak és egyéb botránkoztatókra való csuklyát köll csinálni". Hasonló szokás volt a református egyházban is. A kiskomáromí ref. prebysterum jegyzőkönyvében olvassuk: „1635. márc. 17. Csináltattatott publica poenitentia tartó fekete ruha, melyet a poenitensnek, kiváltképp az asszonyi állatnak fejére burítva köll viselni. Június 18. Misemé, kilopott, három vasárnapig mind reggeli, mind délesti conciókor az fekete posztót fejére borítván, álljon arra rendelt helyen, negyedik vasárnap reggel conció után az sollennis reconciliatiót véghez vigye és úgy osztán recipiáltassék". Megvilágosítja ezt a szokást Miskolczi Csulyak István zempléni ref. esperes egyházlátogatása is 1629—1645. Erről olvassuk: „Az kiket 1 Madár M. A felpéczi ev. ehk. tört. Pápa 1904. 21. 1.