Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

itallal való megelégedést is, szabjuk az vitézséghez magunkat, ha mi éhséget kell szenvednünk; nem lehett ott minden úgy meg, mint otthon, vigyázás, józanság kívántatik ott, nem friss lakás. 0 ki sok törődéssel, nyughatatlansággal és tűréssel megyén véghez az jó vitézség." Gyorsaság, jó rendtartás kell a hadban. „Fogytig kellene az ellenséget a nyereségkor vágni, nem minden nap pap sajtja s azért az alkalmatosságot nem kellene elmulatni." Végül még általánosságban rajzolja a hadakozó nemzetek bűneit. Zrínyinél találunk hasonló jellemzést. „Ezt (csatavesztést, romlást) hozzák mi reánk az sok bűnök és táborban indulásunkkorbeli sok feslett gonoszságok, melyekbe fel szoktunk öltözni házul mozdulásunkkor, nem hogy kitisztulnánk belőlük. Es majd annyira jutunk, hogy ha ki gonoszt akar tanulni, bár ne menjen máshova érette, hanem csak az táborba. Mert ott meglátja (böcsülöm az jámborát), hogy jobb részre mindnyájan az gonoszságnak adták magokat. Háborog az magyar, az spanyol latorkodik; eszik, iszik, tobzódik az német, az cseh hortyog a jólakásban, ásít puhasága miatt az kevélységtől megrészegültlengyel ; az olasz bujálkodik, az balon (vallon) paráználkodik ; fertelmeskedik az franczúz, az gallus virágéneket fú; tobzódik az anglus, az scotus torkoskodik; enyeleg az tót, árulkodik az horvát és csak keveset találsz, ki magát igaz keresztyénül viselné." (Magyari i. m. 233. 247. 254. 257.) Magyari, a bátor lelkű tábori lelkész nagyon elitéli a háborút. Erasmusra hivatkozik, ki azt monda, hogy „a fúriaknak, a pokolbeli asszonyoknak szolgálatjok által támad az had." Mint szemtanú, közvetlen tapasztalatból, megrázó hű elevenséggel irja le a két ellenséges hadsereg összecsapását s ugyanilyen élethűséggel festi le a háború átkos következményeit. Ellenben a békességről és ennek áldásairól egy külön fejezetben valóságos himnuszt zeng: „Oh kivánatos és gyönyörűséges igazság, békesség és egyenesség, vájjon s mikor jössz az mi elepedett és nálad nélkül megszakaszkodott szegény országunkban magadnak fészket vetni és lakóhelyet szerezni? Vájjon s mikor foldozod meg elszakadozott ruháját édes hazánknak, mikor vetsz véget az mi sok romlásunk miatt való bujdosásunknak? Oh kedvességes békesség, mikor csendesítesz le ugyan országunkban ennyi sok változásokat? Térülj mihozzánk is valaha immár egyszer, találsz sok puszta helyeket itt is földünkben, építsd meg azokat jobb állapotra. Te mindenható Isten, ki vagy ennek adhatója, könyörülj mirajtunk és adj békességet országunkban!" Ez a