Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

1625. évi csepregi zsinat is meghagyja, hogy a lelkész gabonáját ne maga, hanem a felesége vagy szolgája vigye vásárra; zöld maiszner ruhát, csizmát ne viseljen, hanem fekete vagy szederjes legyen s akitől telik, papi ruhája legyen. Azt is kimondták itt, hogy a részeges prédikátor, ki korcsomára örömest jár, tisztítói megfosztatik. Az 1631. évi egyházlátogatási cikkek is utalnak arra, hogy úgy magán-, mint nyilvános életükben feddhetetlenek legyenek a kánonok szerint, melyek bőven szólanak a lelkipásztorok életmódjáról. (Eht. Eml. 101. Mokos, Hgszől. kán. 132. 162.) b) Magyari István prédikátor a nemzet bűneiről. A lelkészek erkölcsi szigorúsága. Es voltak is Dunántúl evang. lelkészei közt számosan, akik tiszta erkölcsi életükkel is tiszteletet vívtak ki és hálás emlékezetben maradtak. Ilyenek voltak Dévay, Sylvester, Sztáray, Huszár Gál, Szegedi Máté, Beythe István, Klaszekovics, Zvonarics Mihály és Imre, Lethenyei, Kis Bertalan, Musay, Gödi sat. Es különösen ki kell emelnünk, mint a dunántúli papság büszkeségét, Magyari Istvánt, a szigorú erkölcsű, bátor lelkű és hatalmas szavú prédikátort, aki Básta és Belgioyoso gyászos idejében a nagy ellenreformáció kezdetén kíméletlen igazsággal tárta fel az egyház és nemzet bajait, mint az ország romlásának okait és prófétai lélekkel mondta szemükbe a nagyoknak és hatalmasoknak is végzetes nagy bűneiket. Ismeretlen helyről, mint Wittenbergben tanult fiatal tüzes tábori lelkész, a hosszú török hadjárat idején a félelmes nevű hős, Nádasdy Ferenc oldalán tűnik fel. Hazafias érző szive elszorul, midőn Esztergomnál látja (1594.), hogy népünket barmostul a török sok édes atyáknak és anyáknak holtig való keserves siralmukra csordával hajtja el szemeik elől. Veszélyes helyeken, mint egykor Gabelmann, a volt csepregi rektor, a táborban irja feljegyzéseit. Művének egyes részletei a táborban elmondott prédikációk. Ismeri a tábori élet bűneit, hadnagyoknak, kapitányoknak is szemükbe mondja romlást hozó vétkeiket. Munkát ir a boldog halálról (ars moriendi), hiszen veszélyben forog életük minden órán, dicsőíti a vitézséget, átkozza a gyávaságot. Egész dicső nemzetének sorsa lebeg szemei előtt, „melyet Isten Scythiából hatalmasan kihozott és Pannoniába 'i letelepített", s már a nyugtalan táborozáskor kezdte irni hatalmas, tartalmas művét az ország romlásáról. Amellett, hogy szivvel lélekkel ragaszkodik evang. hitéhez és szivből gyűlöli a