Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

Megengedjük, hogy dunántúli lelkészeink között ís fordultak elő sajnálatos fegyelmi esetek. Mi ezeket nem is titkoltuk el az illető gyülekezetek történetében. Sőt az a baj, hogy a különben szűkszavú jegyzőkönyvek éppen az egyházi személyek vétségeit tárgyalják a szigorú fegyelem érdekében legbővebben, míg sok más fontos eseményt, mely egyházunkra más fényt vethetne, vagy teljesen elhallgatnak vagy csak futólag és mellékesen említenek. Ez is azt mutatja különben, hogy a kerület a lelkészek és tanítók erkölcsi élete felett szigorú felügyeletet gyakorolt. Az átmeneti korszakban, midőn kevés volt a munkás, kénytelen volt az egyház úgy az értelmi képzettség, mint az erköcsi magaviselet dolgában engedményeket tenni és éppen a r. kath, egyházból tértek át hozzánk olyanok, akik az ott megszokott életmódjukat nálunk is folytatni akarták. De egyházi kánonaink a legnagyobb szigorúsággal követelik meg a lelki vezetők példás erkölcsi életét, Igy mondja már 1595-ben az 58-ik meszleni kánon: „Azt kívánjuk az (lelki) tanétóktól, hogy feddhetetlen életet kövessenek, tiszta, förtelem nélkül való életűek legyenek, józanok, okosak, szömérmetesek, nem verekedők, nem részegesek, hanem emberségesek és az gonosz kereskedésnek, korcsomároskodásnak és egyéb illetlen komplárkodásnak nem követői, azt mint ezt sz. Pál is kívánja tőlök I. Tim. 3. Tit. 1. Hogyha penig ilyen avagy hasonló tisztességes életben valaki az atyafiak közül foglalatoskodni nem akarna, az egyházi büntetéssel akarunk afféle vakmerőt büntetni. Trágárkodást, csélcsapságot, haszontalan botránkoztató tréfákat is tiltunk sub poena gravioris animadversionis az tanétoktól... Minden praedikátor azért az ő tisztiben híven eljárván: dictis, factis, moribus, pietate, patientia, humilitate, sobrietate, beneficentía Krisztust kövesse.'' A 60-ik kánon minden lelkésznek kötelességévé teszi, hogy ha társának vagy szomszédjának valamely feslettségét megtudja, jelentse fel az esperesének, mert különben ugyanazon bűn részesének tekintik őt is. A 62. kánon rendeli el a lelkész tisztességes öltözködését s a 63-ik még a papné viselkedését is szabályozza: „Az tanétok feleségének öltözeti és magaviselése fölyül ne haladja az ő urok személyének és tisztinek méltóságát, hogy ugyan igazán mondhassák felölök ezt: lm ez az Istennek igaz szolgája s amaz is az Istennek igaz szolgáló leánya." Későbbi zsinatok is foglalkoznak a lelkészek magaviseletével. Az iváni 1603. elrendelte, hogy a lelkész vitethet bort és gabonát a vásárra, de maga ne árulja, hanem embere legyen hozzá; de mástól venni és vele kereskedni nem szabad. Az