Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

házassága) 1550. a cölibátus ellen írta. Fennmaradt töredékében mondja a Vikárius: „Atyámfia, Bereczk pap, keressünk mi is egyet-egyet (feleséget) magunknak, mert az uraim megosztozának az apácákkal". Magyari István az ország romlásának okai között nagy erővel és igazsággal mutatott reá Róma papjainak bűneire, amilyenek a barátok tunyasága, a világias élet, telhetetlen kapzsiság, fényűzés, tobzódás, hiúság és vallási türelmetlenség. Művének IV. részében pedig a cölibátust is erősen támadja és pedig nemzeti szempontból. „Bízván erejekben (mondja Magyari) szüzességet fogadnak az papok, maga (noha) nem tarthatják meg, hanem iszonyú dolgokat, az ő lelkek ismeretek tudja, cselekesznek s mégis szüzességgel kérkednek, mint az ís, ki minap vele való beszélgetésemben nyilván meré nagy esküvéssel mondani, hogy ő olyan szűz volna, mint az világra születésekor volt, maga (noha) élete viselése (mert ritkán józan, néha kétszer is részeg napjában) mást mutatna. Lát Isten mindeneket. Lóth elesett az jólakás után. Eleshetik ő is". A papot, barátot is házasságra szólítja fel Magyari: „ne tisztátalankodjék . . . építse országunkat, szaporítsa nemzetségünket Isten szerént és se ő magát ne csalja meg az tetetes szüzességgel, mert képmutató szüzességnek nevezi Hulderichus augustai püspök, ki anno 900. élt, az papok szüzességét ... Mi is azért az köztünk való tilalmas bujaságot hátravetvén, igazán adjuk az házasságra magunkat, hadd épüljön az mi maradékínkból is országunk." (Magyari 227). Pázmány a dunántúli evang. lelkészek ellen az Encomium Ubiquisticum bakbűzű verseiből merítette vádjait. De már Sármelléki Nagy Benedek megírta a Pironságokban (254. 1.) hogy szerzőjük, Beythe András e miatt „sírva követte meg az egész Coetust sok főnemes uraim előtt és megvallotta, hogy a marczonaságra nem egyéb vitte, hanem az szeles ifjúságnak hertelen mérges dagálya az elszakadásért". (Lásd fentebb 745. 1.) Nagy Benedek a környéken lakó r. katholikus urakat ís bizonyságul hivta : szóljanak ehhez, ha tudnak-e valamit a reájok fogott bűnökről. Balduin Frigyes wittenbergi tanár is, ki „Phosphorus veri catholicismi" művében felelt Pázmány Kalauzára (Wittenberg 1626.), levélben tudakozódott a vádak felől s egy lelkésztől teljesen megnyugtató választ kapott. De habár a dunántúli lelkészek igy teljesen tisztázták is magukat, Pázmány azért a Kalauz II. és III. kiadásáhan sem vonta vissza az undok vádakat, s benne maradtak azok az újabb kiadásokban is. (Balduin III. kv. 34. fej. Fabó, Monum. IV. 188).