Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - V. A vallásos erkölcsi élet.

mintegy varázsütésre. Akik ezt várták volna, azokat méltán éri Murner Tamás szellemes szatírája és Pázmány gúnyos beszéde. Sok régi bűnös szokás és gyarlóság átnyúlik a reformáció korába. Előbb új nemzedéket kellett nevelni. Ezután is a sok háború, a törökdúlás, a nőrablás és a férjek hosszabb törökfogsága, mely a családi szentélyt feldúlta, a hatalmaskodó főuraknak a régi rablólovagokra emlékeztető rossz példája, a hitviták által élesztett gyűlölködés és türelmetlenség még igen sok akadályt gördített az erkölcsi javulás útjába. Akár Magyari István, akár Pázmány Péter kutatta tehát az ország romlásának okait, mindegyik sok szemetet találhatott a mások és a maga ajtaja előtt is. Nézzük tehát elsősorban a papság erkölcsi életét. Hiszen nekik kellett jó példával előljárni. Pázmány a Kalauz III. könyvének 7. részében egy külön fejezetet ir „A magyarországi kálvinista és lutherista prédikátorok erkölcsérül". (1637. évi kiadás 244—248. 1.) Ha ennek csak a fele is igaz volna, meg kellene döbbennünk. Es sokat tud és mond Magyari István is a klérus bűneiről. Kétségtelen, hogy a reformációval ezen a téren is nagy javulás állott be. A középkori papság erkölcsi élete csak itt a dunántúli részeken is sok botrányos dolgot tár elénk. A somogyvári bencés barátok a XIV. század végén Egyed tatai apátot, aki őket laza erkölcseik miatt megfeddette és szent Benedek szabályainak követésére intette, megrohanták egy akarattal, somogyi szokás szerint megverték, sőt jobbkezének a gyűrűs ujját is levágták. De nemcsak a durvaság és garázdaság, hanem a szüzességi fogadalom ellenére a kicsapongás és fajtalanság is nagyon elterjedt a papok és szerzetesek körében. A XV. században különösen a pécsi egyházmegyében volt nagy a papok romlottsága. Henrik püspök Pécsett Szent Mór kápolnájában külön exhortatort tartott, hogy istenes életre intse a papokat. De a kanonokok, a városi és falusi papok ennek ellenére is tovább folytatták nyiltan az uzsorát, az erőszakot, dőzsölést és a bujálkodást. Kicsapongó életet éltek a pécsi karmeliták is, bécsi elöljárójukat, aki rendet akart csinálni, elkergették, a városi tanács és a püspök is tehetetlen volt velük szemben. Marchia Jakab inkvizitort is, aki 1439. IV. Jenő pápa által kiküldetve nemcsak a huszitákat térítette, hanem a papság életét is javítani akarta, szintén elűzték a püspökség területéről, csak Zsigmond király intésére fogadták vissza, Balbi Jeromos prépost dolgait már fentebb (585, 1.) láttuk. A veszprémi zsinat 1515. azt határozta, hogy a főesperesek a nyilvános ágyasságban