Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

újabb énekeket ís akar hangjegyeikkel és ő, a magyar pap, tótból fordítottakat is. A csepregi nyomda 1621—1643. működött, tehát a csepregi graduálnak is ebben az időközben kellett megjelenni. A ruszti új templon felavatásán is 1651. júl. 9., ahol Vajda György jelen volt, szintén igen gazdag liturgiával végezték az istentiszteletet. Vajda levele és a csepregi graduál tanúsítja, hogy a templomi liturgia zenei tekintetben a kisebb mezővárosokban is magas fokon állott.

1 Igy a dunántúli magyar evang. istentisztelet is (legalább városi helyeken) hozzáidomult ahhoz a formához, amelyet Szathmáry József, Sörös Béla és Schmídt K, Jenő nyomán így állapíthatunk meg : 1, Introitus. Kezdő ének, Antifona, vagy később gyülekezeti ének. 2, Kyrie, Közös bűnbánati imádság, (Ez a győri gyülekezetben még mai nap is megvan, és pedig a bűnbocsánat hirdetésével). 3. Glória et in terra, E helyett később a gyülekezeti ének: Dicsőség mennyben Istennek. 4. Salutatio. Az Ür legyen veletek! Antifona a lelkész és gyülekezet közt levő egyetemes papi közösségnek kifejezésére. 5. Kollekta. Összefoglaló rövid imádság, melyre a gyülekezet felel: Ügy legyen. 6. írásolvasás. Epistola és evangeliom. Itt szoktak énekeket is közbeszőni régente Graduale, Halleluja, Sequentia, Prosa sat. néven. 7. Credo. A gyülekezet felelete Isten igéjére. Később ezt is gyülekezeti énekbe foglalták. 8. Prédikáció. 9. Imádság és Miatyánk. 10. Áldás az oltár elől. Ezek között énekelt az egész gyülekezet több vagy kevesebb éneket. S néhol minden vasárnapon kiosztották az úrvacsorát is. Másutt csak időnként és nagy ünnepen.

2 A nagyhéten, mint Vajda György fentebbi levelébői látjuk, a passiók és lamentácíók (Jeremiás siralmaiból való ének) is szokásban voltak. Kovács István széplaki lelkésznek is 1658. évi meghivó levele szerint énekelnie kellett a passiót. Ez a kántorokra ís nagy terhet rótt. Bizonyára sok énekvezetőnek fakadt szivéből a panasz, melyet Keserűi Dajka és Geleji Katona Öreg Graduáljának (Ggyfehérvár 1636) gyöngyösi példányában a hátsó lapra beírva találunk : Ausztriában, szándékosan is pusztították a protestáns műveket. Pozsonyban még 1772. is mintegy 2000 „eretnek és veszedelmes" könyvet égettek el a jezsuiták. (Irodtört. Közi. XX. 410. Harsányi I.) 1 Harsányi I. A csepregi graduál. Irodtört. 1912. 110- 1. Payr S. A csepregi graduál. Ev. Ehi Élet 1912. 41. 48. 2 Szathmáry Pr. Szemle 1892. 326. Sörös B. 450. 154. Schmidt K. J. Das gottesdienstliche Lében 115 1.