Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

Passió mondása vajha nem lett volna, Szegény mestereknek kisebb gondjuk volna ; De mivel ez torokrikító bejuta, Szegény kántorokat nem kicsiny gond fogta.') De az énekek mellett a főhelyet mindenkor az igehirdetés foglalta el. A períkopa-rendszert nemcsak az evangélikusok, hanem a reformátusok, Melius Péter és Geleji Katona is megtartották. Csak a puritánusok gúnyolták később száraz malomnak. Mivel a magyar bibliák ritkák és drágák voltak, csak úgynevezett evangeliomos könyvecskéket (a perikopák, hozzáfűzött rövid imádságokkal) adtak ki. Ilyen Németkeresztúron 1614. és Csepregen 1631. 1636. és 1643. jelent meg. Az 1625. évi csepregi zsinat elrendelte ujabban is, hogy „a prédikálás könyv nélkül tétessék és vasárnap délest ís prédikáció legyen minden helyen." A kánonok megkövetelték, hogy a lelkészek eredeti beszédeket írjanak és ne másokét mondják el. Különösen pedig r. kath. auktorok használatát tiltották. Hegedűs Pál ellen 1602. az volt a panasz, hogy Zsédenyben Telegdí Miklós pécsi püspök posztilláit, másutt pedig az evang. Kulcsár György beszédeit használta. Az egyházlátogató esperesek az 1631. évi cikkelyek szerint megvizsgálták, van-e bibliája a lelkésznek, beszédeiben milyen auktorokat vesz mintául, nehogy hanyagságból ellenfeleink posztilláit használva megbotránkozást okozzanak. (8. cikk.) A dunántúliak bizonyára Huszár Gál, Kulcsár György, Beythe István, Magyari és Zvonarics Mihály beszédeit vették mintául. Ez utóbbinak két kötetét a kerület árusította és szorgalmasan vásárolták. Bornemisza Péter dunáninnení püspöknek, a termékeny irónak és a valószínűleg dunántúli származású Madarász Márton eperjesi lelkésznek prédikációit is bizonyára használták a dunántúliak is. Bornemisza a maga szigorú formalizmusával valóságos iskolát csinált a papok körében. Az ő beszédeinek ezek a részei: 1. Summácska. (Az evangélium veleje). 2. Az evangélium felolvasása. 3. Rövid értelme. 4. Magyarázat. 5. Tanulságok. 6. A gyülekezethez intézett kérdések. Zvonarics és Madarász azonban már nem ezt követik. Náluk a magyarázatot mindjárt az alkalmazás követi. (Ker. jkv. I. 35. Mokos Gy. 161. Sörös B, 157). Imádságokat találtak a lelkészek Huszár graduáljában, az agendákban és az evangeliomos könyvecskékben. A kollektákat, mint rövid összefoglaló imádságokat az oltár előtt mondták vagy 1 Soproni konv. levt. 212. sz. I. 25. Bartalus I. A magy. szertartásos énekek a XVI. és XVII. sz. 182. 1.