Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

jegyekkel vidéki gyülekezetekben is használtak. Kövesden, Sopron megyében még 1631-ben is megvolt Huszár Gál szakadozott magyar graduálja. Ugyanitt és Sopronlövőn tót graduálok is voltak a gyülekezet birtokában. Ügy látszik, hogy a Horvátországból a török elől idemenekült szlávajkúak jobban ragaszkodtak a szertartásos énekekhez, mint a magyarok. De volt magyar liturgikus éneklés Kőszegen, Csepregen és Sopronlövőn is. Erre nézve a kiválóan képzett Vajda György lövői udvari lelkésznek, volt kőszegi rektornak, 1650. márc. 16-án „ex Castello Sicz" kelt (egy régi könyvtáblából kiáztatott) levele ád felvilágosítást. Vajda György irodalmi téren ís működött. (De horrenda Idololatria hodiernae Rom. Ecclesiae. Lőcse 1643.) A kerület Kőszegről őt küldte ki a Monyorókerékről Sopronlövőre költözött Révay Zsófia, Erdődy Bálint gróf özvegye mellé udvari lelkésznek. Nagybátyja, Nádasdy Ferenc kegyéből e nő itt, ahonnan Musay Gergely püspöknek menekülni kellett, vallásszabadságot élvezett. Vajda a levelet Csepregi Mihály csepregi vagy kőszegi diáknak írta, akit már korábban felszólított, hogy hajlandó volna-e számára egy írott graduált készíteni. A diák igenlőleg válaszolt s Vajda most részleteket közöl, hogy milyen legyen az a graduál: „Az mi az Graduálnak quantitását illeti, legyen csak négy koncz. Compingálja, az mint legjobban tudja Kegyelmed. Az írása pedig szép öregen legyen. Kótákra való lamentatíók Passió előtt legyenek, a többi Passió után s mindenik eleiben azt irja Kegyelmed: hoc et hoc tempore dicenda. Továbbá csak válogatott hymnusokat, antiphonákat az főinnepekre valókat írjon Kegyelmed beléje, az mely énekeket pedig megtalálhatni az Nyomtatott Csepregi Graduálban, ne is írja Kegyelmed belé. Az adventre és böjtre való tótbul fordított énekeket és mindennapi reggelre valókat ís, de olyakat, melyek nincsenek az Csepregi Graduálban, legelőször irjon Kegyelmed ,,, Egy Passionalist jó alkalmatossággal küldjön az innepekre," Ez a levél bepillantást enged az írott magyar graduálok műhelyébe. Mutatja, hogy a csepregi diáknak és lövői papnak mily nagy volt a zenei képzettsége. Látjuk belőle, hogy Lövőn mily komolyan vették az egyházi zene dolgát s ami még fontosabb, a dunántúliaknak is volt egy külön nyomtatott graduáljok, a csepregi, amelynek, sajnos, ma már egyetlen egy példánya sem ismeretes,

1 Vajda nem elégedett meg vele, hanem több és 1 Sok evang. könyvünk teljes elpusztulásának nem csak a természetes kopás és elkallódás volt az oka, hanem ellenségeink, miként Stájerben és