Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.
MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.
nálunk is megvolt a reformáció korában a lelkészavatás. Szegedi Kis Istvánt maga Sztáray avatta fel. Miként Skaricza mondja: „Miután Sztárai, ki a maga Baranyájának püspöke volt, a Dráva felé indult, a laskóiak, kik ekkor lelkész nélkül voltak, kérve kérték, hogy bocsássa hozzájok Szegedit és a maga idején avassa lelkésszé. Ez szivesen tett eleget a laskóiak kérésének." A papavatás legkorábbi módját Sztáray az említett drámában Tamás pappal így mondatja el: „A mi püspökünk begyűjtötte a körülvaló tudós papokat, prédikátorokat és keresztyén népeket." Jól megkérdezett először a prédikátorok előtt a mi tudományunkról és a hitnek ágazatiról. Megtudakozott a mi életünkről is. Azután osztán prédikáltatott velünk egynéhányszor a keresztyének előtt, ugy tött aztán pappá és elbocsátott minket, ahová a keresztyéneknek kellettünk." íme a felavatás lényeges formáit és feltételeit Sztáray már korán megjelölte. S Luther iratai által felbátorítva itthon is a lelkészek és esperesek, még mielőtt püspökük lett volna, avattak fel lelkészeket. Reczés Jánosról olvassuk például, hogy őt mint tanítót már 1570 előtt avattatta fel Hegyfalun az ottani gyülekezet. S később Reczés is mint egyházlátogató esperes 1590 körül Csánigon avatta fel Laszlay Benedek és Ruber János kandidátusokat. Tehát olyan időben, mikor már püspöke is volt a kerületnek. A baranyai legrégibb 36-ik, a hercegszőllősi 6-ik, a Beythe-féle 20-ik s a dunántúli törvénykönyv 15., 23. és 24. kánonai szólnak a lelkészavatásról. 1 így nálunk is már legalább Sztáray kora óta levén papavatás, ennek is kialakult bizonyos liturgiája. Ehhez alapúi bizonyára Luther felavatási rendje szolgált, mely eredetileg egészen egyszerű volt. Württembergben még ma is ezt követik. Erre mutat az a lelkészavatási formula, melynek még a XVI. századból való s hangjegyekkel is ellátott magyar szövege itt a dunántúli kerületben maradt fenn. Ez az öt levélre terjedő becses kézirat egyetemes levéltárunkban őriztetik la 1, 16. szám alatt. Mária Dorottya nádorasszony ajándékából, Gamauf Teofil soproni lelkész gyűjteményéből, tehát Dunántúlról került oda. Szövegét először Fabó András közölte a Sárospataki Füzetek 1858. évfolyamában (583. 1.) ily cím alatt : „Az új praedicátorok fölszentöltetésinek rendi és ceremóniája." Később pedig erről nem tudva Doleschall Sándor Ede budapesti lelkész az Evang. Egyház és Iskola 1884. évfolyamában (209. és 229. 1.) hosszabb tanulmány kíséretében, 1 Skaricza-Faragó, Szegedi K. István 25. R. M. Költők tára IV. 210. Fabó, Monum. I. 83.
