Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - IV. Az evangélikus istentisztelet.

nitentíát, az méltó vendége lesz a szentséges lakodalomnak. A lelkész az evengeliom hatalmával eltiltja a szent vacsorától a bálványozókat, eretnekeket, paráznákat, förtelmes életüeket sat. Akik előbbi gonoszságukban akarnak élni „az efféléknek ezerszer jobb volna az eleven szenet annyi időn szájában venni, hogy nem mint az Krisztus testével és vérével örök kárhozatára élni". Csak az igazán megtérők mondják el a közgyónást. 2. A közgyónás szövegét, melyet a lelkész is térden állva mond el, Bornemiszától vették át a szerkesztők szószerint. Ez csak úgy érthető, hogy már a dunántúli agenda megjelenése előtt is ezt használták s ezen a téren kerülték az újítást. Mert Reczés, Klaszekovics, Zvonarics és Magyari eredetit ís bizonyára tudtak volna írni, ha akartak volna. 3. A gyónók kikérdezése. Ez már elüt úgy Heltai mint Bornemisza kérdéseitől. Majdnem szószerint megegyezik a Dunántúl mai nap is használt kérdésekkel. A gyónók háromszor felelnek: vallom és hagyom, hiszem, igyekezem sat. szavakkal. 4. A feloldozás vagy a bűnök bocsánatának hirdetése. 5. Urvacsorai beszéd. 6, Miatyánk. 7. A szerzési igék. Itt találunk két utasítást: „Az kenyeret kezébe vévén így szóljon . . . letévén az kenyeret, vegye fel az pohárt és bort töltvén bele, így szóljon sat. 8. A kiosztás. Ezzel a felhívással: „Jöjjetek elő immár és mind végig megvárjátok egymást közönséges hálaadásnak okáért". Kiosztás közben a lelkész a szerzési igéket ismétli, 9, Hálaadó imádság. Igen szép, egyszerű, tartalmas. Mai nap is mintaszerűnek mondható. (Sörös B. 257.) 10, Miatyánk. 11. Áldás. A betegek gyóntatását is a dunántúli agenda egy hosszabb szép intő és vigasztaló beszéddel kezdi. Azután öt kérdést intéz a beteghez. Majd a lelkész, kezét a beteg fejére tevén, hirdeti bűneinek bocsánatát. Ezután az urvacsorai beszéd, Miatyánk, szerzési igék, a kiosztás és hálaadó imádság. Végül még egy intő- és vigasztaló beszéd. Heltai agendájában a foglyok lelki gondozására vonatkozó igen jó beszédeket és imádságokat is találunk, de a dunántúli agendába, melyet rövidre akartak szabni, nem vették fel. Valószínű, hogy Dunántúl is használták ezeket az agenda mellett kéziratban. Kimaradt végül a dunántúli agendából egy igen fontos és ünnepélyes egyházi cselekvény is, t. i. a lelkészavatás. Wittenbergben járt magyar reformátoraink, mint az ottani anyakönyvek tanúsítják, többnyíre ott avattatták fel magukat. De Sztáray Mihálynak „Az igaz papság tüköré" című drámája szerint már