Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

nak pedig Ítéletükre, mindnyájunk által elismert igazság. Mert a kenyér Krisztus teste és a bor az ő vére, bizony az (est, est, est), jóllehet nem átlényegülés, sem a kenyérbe és borba való bezárolás által, hanem szakramentális módon." A további szöveg szerint az aláírók fogadják, hogy csak ezt a tant vallják és hirdetik ezután. Kérik ís a főurakat, grófokat, bárókat, nemeseket, várnagyokat és Magyarország nagyjait, hogy őket többé semmiféle gyanúval ne terheljék, hanem engedjék őket lelkiismeretük szerint tanítani. Ez a tan nem más, mondják, mint az Ágostai Hitvallás tana, melyet Magyarországban a reformáció kezdete óta hirdettek. Ezentúl semmiféle pártnevet, amilyenek: lutheránus, zwingliánus, kálvinista, szakramentárius, brenzianus, ubíquitarius, korporísta, melyekkel az egyház egységét részekre szaggatják, nem használnak, hanem Pál apostol és Luther példájára megelégesznek a keresztyén névvel. Ha valaki őket e közös hitvallásuk miatt gyalázni vagy skizmatikusnak meri nevezni, az ha egyházi ember hivatalát veszítse, ha pedig világi, akkor zárassék ki a gyülekezetből. Ezt az egyezményüket Alsó- és FelsőMagyarország ítélete alá bocsátják. Es végül kijelentik, hogy az V. Károlynak 1530. átadott Ágostai Hitvallás alapján állanak. Ezzel tiltakoztak tehát a Melanchthon-féle Variata ellen. (Eht. Eml. 52). Vájjon kik lehettek ennek a nagy theol. műveltségre és békülékeny szellemre való fogalmazványnak a szerzői? Én Beythe Andrásra gondolok, aki mint fentebb láttuk, Methodicus Tractatus című közvetítő iratot küldött Reczésnek és a fiatal Zvonarics Mihályra, aki Beythe mellett legképzettebb volt a dunántúli theologusok között. Bizonyos, hogy a Meszleni Concordiában mind a két fél nagy engedményeket tett volna. És éppen azért merül fel a kétség : vájjon valósággal létre jött-e ez ? Nagyon gyanús, hogy mind a N. Múzeum, mind az egyetemes evang. egyház kézirati példányán hiányoznak a névaláírások, pedig ez a másolókat mindenek felett érdekelte volna, ezt el nem hagyhatták. Én azt hiszem, a nagy fáradsággal megirt Meszleni Concordia csak fogalmazvány, csak tervezet maradt; valósággal nem jött létre a megegyezés s ezért hiányoznak az aláírások is. Az is sokat mond, hogy a későbbi hitvitákban soha nem említik a Meszleni Concordiát, még Beythe István sem az Igaz Mentségben. Pedig ha valósággal létre jön, annak fontos következményei lettek volna és neve nem maradhatott volna ki a későbbi theol. irodalomból. Kétségemet a tartalom ís igazolja. Beythe István püspök nem ír-