Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

hallgatásban kimerülve félbeszakítá a vitát s arra kérte Beythét, hogy maradjon ott másnapra s a többi lelkésszel is tanácskozva fejezzék be a vitát. Beythe csak nagy nehezen engedett a kérésnek. Nádasdy a jegyzőkönyveket magához vette s az összes jelen voltak nála étkeztek. (Thury E. i. h. 84. 88). Másnap jún. 3-án reggel 5 órakor ismét a templomban gyülekeztek össze. De Beythe már az éneklés alatt kijött a templomból és el akart távozni. Csak Nádasdy és a magyar lelkészek küldöttei tudták visszahívni. Nádasdy felkérte a félbeszakított vita barátságos folytatására, de a püspök sok magyar és latin kérdéssel töltvén el az időt, nem akart többé Scultétível vitatkozni. Sok szó esett ekkor is, ami nem került jegyzőkönyvbe. Csak egyet jegyeztek fel. Horváth Gergely azt kérdezte Beythétől magyarul: miért tagadja azt, amit előző napon már megengedett. A püspök tudni akarta, hogy mi az ? Erre Horváth azt felelte : „Tagadod, hogy mindenki, aki az úrvacsorával él, Krisztus valóságos testét és vérét veszi, holott tegnap a jegyzőkönyvbe engedted venni." Beythe erre hevesen feleié: „Ha megengedtem, kérem, törjék ki a nyakamat." Horváth pedig a jegyzőkönyvből akarván állítását igazolni, azt monda: „Nem nyaktörést, hanem először megtérést kivan a püspöknek." Beythe a további vitatkozások hallatára nagy haragra gerjedt és anynyíra felindult, hogy az egész gyülekezetet ott hagyván, fiával együtt méltatlankodva távozott el a templomból. Nádasdy ezt látva, előbb maga tiltakozott ellene magyar nyelven, majd pedig Szentgyörgyi Gábor monda latinul: „Szerfelett fáj az én nagyságos uramnak, hogy a vitát folytatni s a vitás kérdéseket igazságos egységre és egyetértésre juttatni nem lehetett. De ez nem ő rajta mult. Mivel Beythe ilyen eljárással a dolgot megzavarta, ő nagysága nem akarja a maga lelkiismeretét másnak kevéssé érett meggyőződéséhez kötni. Azért ő nagysága a birtokain levő egyházak összes lelkészeit összehívja és arra törekszik, hogy ezek az Ágostai Hitvallással, mely Isten igéje által eléggé meg van erősítve, egyetértsenek és róla vallást tegyenek. Akik pedig, nem akarnának így cselekedni, azokat ő nagysága a maga birtokain nem türí. Reméli, hogy ezen kegyes munkájában Isten kegyelmesen vele lesz. Köszönetet mond Szeverinusz úrnak és a többi jelenvoltaknak. Sok szerencsét kíván és biztosítja őket ő nagysága kegyes jóindulatáról. Horváth Gergely is kérte a magyar lelkészeket, hogy mellőzvén az emberi észnek tetsző nézeteket, egyedül Isten igéjéhez ragaszkodjanak.