Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

Erre indíthat egyrészről Krisztusnak az igazi szabadságról szóló ígérete (János 8.), másrészről az utolsó napon tartandó rettenetes ítélettel való fenyegetés (Ján. 12). Nádasdy még felkérte a jelenlevő lelkészeket, hogy a felvett két jegyzőkönyvet írják alá s az egyiket, melyet Beythe András irt, magához vette. Horváth és Sculteti megjegyzik, hogy a hitvita leírását ebből másolták le. A hitvita történetéhez csatolva van Fáber Tamás bártfai rektor levele az olvasóhoz és nyilvánvaló célzatossággal Luthernek Dévayra vonatkozó, 1544-ben az eperjesiekhez irott levele.

1 Hasonló szakadással és minden jó eredmény nélkül végződött 1595. dec. 5. és 1596, jan. 29. a késmárki kétszeri kollokvium is. A csepregi kollokvium kiadott történetére vonatkozólag Beythe 1599-ben Igaz Mentség cimű kéziratában tette meg észrevételeit. Nem akarja elismerni, hogy a vallási egységnek megbontója ő volt. Beythe tudniillik, mint a többi kryptokálvinisták a Melanchthon-féle hitvallási gyűjteményre (Corpus doctrinae Philippicum seu Misnicum 1560), mely csak Melanchthon iratait (Augustána, Apológia, Loci theol. Conf. Saxonica, Examen ordinandorum) foglalta magában, hivatkozott s ezzel hárítá el magától a szakramentárius megbélyegzést és a hitszakadás vádját. Erre a gyűjteményre nálunk is a Felvidéken sokan hivatkoztak és esküdtek. Erről mondja Pázmány is a Kalauzban: „Ezt a hitvallást két kézzel kapták az atyafiak és 1580. esztendeig (a Liber Concordiae megjelenéséig) ezt tartották, ennek hirdetésére esküdtették tanítóikat." De mivel a kálvinizmushoz éppen a filippista iratok vezettek át, természetes, hogy a szigorú lutheránusoknak ez a gyűjtemény nem kellett. (Adattár II. 3. 5. 6. 8. 20. 82. 83. 1. Pázmány, Kalauz 1613. 350. Thury E. 92.) A tudósítás megbízhatóságáról ezt írja Beythe: „Még nagyobb lén, fölméne Horváth Gergői Severinusával, ott azt szörzék Böythe István ellen, valamit akarnának. Bártfán-e vagy hol kinyomtalak és az magok szégyönére kiadák. Kit tud az Isten, hogy hamis, mert magatok vagytok bizonyságok, még éltök sokan, hogy az igazságot meg nem győzték, hanem ők győzettek meg az igazságtúl." A jelenvoltakat e szavakkal jellemzi (harmadik személyben névtelenül szólván magáról) : „Valamennyen voltának, kedvezésért-e, miért-e, egy sem álla mellé, hanem ő maga szegény 1 Thury E. fordítása és Borsos István revideálása szerint közölve a latin eredetiből. Pr. Szemle. 1905. 113. és Thury E. i. m. 90. 1.