Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

ez-e a ti hitvallástok?" Erre Reczés feleli: „Ez a miénk. A pé­czeli zsinat úgy határozott és mi egyhangúlag megnyugszunk benne". E bevezetés után Beythe kezdi meg a tárgyalást: „Sze­verinus uram, először azt kérdezik lelkész testvéreink: mi a Krisztus teste?" A vita azután nagyon is scholasticus modorban indult meg. Sculteti: Vájjon fizikai, aristoteleszi vagy theológiaí meghatározását óhajtja-e ? Beythe: A kérdés nem felelet. Nem azt keresem, hogy Krisztus testéről mit tanít a fizika, hanem Szeverinus mit mond nekem. Sculteti erre azután a régi szim­bólumok szavaival felelt s a szentírásból, az ágostai hitvallásból s ennek védelméből vette bizonyítékait. Beythe arra utalt, hogy az efezusi levél 1. fejezetében az egyház is Krisztus testének neveztetik. Beythe a vitába belevonta Thesmár István keresztúri német lelkészt is, Sculteti mellett a legalaposabb theologust és nem arra törekedett, hogy a maga urvacsorai tanát tisztán és világosan, Kálvin tanítása szerint kifejtse (ennek nevét ő egyszer sem említi); hanem azt akarta bizonyítani, hogy az Ágostai Hivallás 10. cik­kelyét magok a lutheránusok is (Sculteti és Thesmár) eltérőleg magyarázzák. Beythe ugyanis ellenmondást keresett abban, hogy Sculteti az urvacsorai kenyeret a szerzési igék szerint („ez az én testem, mely ti érettetek adatik"), Krisztus testének vallja, Thesmár pedig csak úgy mondja, hogy az urvacsorai kenyérben „benne, vele és alatta" jelen van a Krisztus teste. De megfelelt neki Sculteti: Ami e szavakat illeti: „benne, alatta és vele", ezek nem a mieink, hanem a régi (még a pápaság előtti) egyházi atyák szavai. Az ágostai hitvallású theologusok csak a világos kifejezés kedvéért használják, hogy határozottan megkülönböztessék saját véleményüket úgy a pápásokétól, akik eltüntetik az úrvacsorá­jából a kenyeret, mint a helvétákétól is, akik meg Krisztus igaz és valóságos testét távolítják el az úrvacsorájából. Határozottabb nyilatkozata volt e tárgyban Beythének: „Ha vannak helvéták, kik az úrvacsorát a Krisztus testének jeléül említik, mi ezt az értelmet visszautasítjuk". Ezzel Zwingli tanát ítélte el. A kérdést sok aprólékos szőrszálhasogatással tárgyalták ét­kezés nélkül délutáni 4 óráig. A vita hevében Beythe meg is sértette Scultetít, azt mondván róla, hogy saját szavaira sem em­lékszik, ami könnyelmű lélek jele. Sculteti ezért szemére vetette, hogy a megállapodás ellenére gyalázkodni kezd, de éppen ezzel bizonyítja, hogy az igazság cserben hagyta. Végre is Istenre és a kegyes emberekre bizták az ítéletet. Nádasdy pedig a hosszú

Next

/
Thumbnails
Contents