Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

rendiből, udvari tréfás ember lehet még belőle. Ugyanis az mint értem, immár is Fabula Mensae, merő csacsogó szajkónak tartják az főemberek is asztalok fölött, mondván : „Nincs ott semmi bánat, — Az hol Pázmán fabuláihat," (291. 1.) Másik két Ítélete még a Függeléknek: „nem méltó, hogy semmiféle rend nagyra becsülje az Kalauzt, mert mindenféle rendet gyaláz (292, 1.); s az mely temérdek bölcseséget fitogtata eleintén könyvében az Kalauz, föl nem találod azt a derekában." (303. 1.) Mindezekre több bizonyító példát idéz, „Nem szenvedi Pázmán, hogy akármely hosszú üstökű s rövid eszű kofa, vagy kaptabűzü műveslegény itélőmester legyen az szentírás dolgában. Ki tudja azért, talám csak az prücsköknek irta Pázmán az Kalauz könyvet, az mint irják, hogy szent Ferencz ís így praedicállott volna az föcskéknek: Édes húgaim, föcskék, hadd szóljak immár én is, hallgassátok az Istennek igéjét. És ezt hallván, az föcskék mindjárt hallgattanak. Ennyivel azért szent Ferencz okosabb volt Pázmánnál." (301. 1, Szilágyi, M. N. Tört. VI. 185.) Majd azt mondja Zvonarics ; „Megfogyatkozván az szent Bibliából vett erős ágyuktul, az Calendárium petardját rántja elő. (304. 1.)" Gyakorta azzal vádol minket, az miben ők torkig úsznak. Pázmány a certitudo salutis (üdvbizonyosság) tanát is tagadja. Azért ellenmondanak neki Catharinus, Telegdi Miklós és Monoszlai András r. kath. theologusok is. (318. 1.) Sok megtörtént dolgot tagad a Kalauz, — mondja Zvonarics — hogy a jezsuitákat megmentse. Clemens Jakab barátot páter Cotonus és a jezsuiták bérelték fel III. Henrik meggyilkolására és Mariana jezsuita egész könyvet irt róla, hogy méltán ölték meg Henriket. (324). Pázmány is tüzet, fegyvert köszörűié Magyari és a lutheránusok ellen. (325). „Ha minden vétkek nélkül vagytok, Kalauz Uram, mi az oka, hogy az Velenczések kiadtanak rajtatok?" Zágrábnak, Nagyszombatnak sem kellenek a jezsuiták. „Vájjon az erdélyi zűrzavartól mentheted-e (Carillo) Alfonsust, ki Illaberekre vette vala az dolgot ? Sőt jól emlékeznek az emberek mostan is reá, Sellyén mint viseletek magatokat. Az tűsgyökeres jámbor nemes embereket idején kitolátok onnan és az csapszékhez magatok látatok. Az szegény községet húztátok, vontátok, bírságoltátok, hogy büdös borotokat, fökélyes tudomány tokat teli torokkal nem nyelték. Sőt még az halottak tetemi is érzették kegye tlenségteket. Menj el azért Sellyére és végy levelet ott is, hogy ezek így nincsenek? Most immár országunk megtisztult vala ez raj-darázstúl, hanem az kolláncs törvényét veszik