Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

kodását legyűrve az egyszerű igazság felülkerekedik és az ártatlanságnak elzárt védelme életre kel. A mű három részre oszlik. Az elsőt (1—64. lap) Zvonarics Imre irta a Csepregi Mesterség ellen s ebben az írásból, az egyházi atyákból és az egyháztörténetből (Flacius műveiből: Catalopus testium veritatis, Magdeburgi Centuríák, Chemnítz M. Examene) azt bizonyítja, hogy Rómának a purgatóríumról, szentek segítségül hívásáról, a böjtről és a pápaságról szóló tana ellenkezik Krisztus és az apostolok tanításával. Szemére hányja Pázmánynak, hogy a dunántúli szuperintendenseket „az ő jó embersége szerént" tótoknak nevezi. S okát adja, hogy miért hivatkoznak ezek inkább az apostolokra, mint az ő utánuk valókra. „Úgy vagyon itt dolgok az pápásoknak, mint annak az ki az szép és tiszta forrásból nem ihatik, hanem elmenvén onnajd, az kifolyó patakocskából kényszeríttetik inni, mely mennél tovább megyén az forrástúl, annyival többször zavartatik és mocskoltatik meg". (P. P. Pirons. 42. 45.) A második rész, a mű dereka (65—284. 1.), Nagy Benedek müve, melyben a Kalauzt cáfolja. Zvonarics higgadt mérsékletével szemben ez sokkal élesebb hangú. Hat tétele közül különösen három emelkedik ki: 1. Pázmány tanít bujaságra, nem az evangélikusok. 2. Mi nem tagadjuk, söt erősen hisszük a lélek halhatatlanságát. 3. Némely tanításában Pázmány sem igazi pápista. Pázmány nyilván merte irni, hogy Luther, az Augustána Confessio és a Concordia bujaságra tanít (mivel a szerzetesi fogadalmat Isten rendelése és az emberi természet ellen valónak mondják 70. 1). Nagy Benedek cáfolja a Kalauzt és visszafordítja a vádat. Pázmány rosszra magyarázta Luthernek egy mondását. Nagy B. visszaadja a kölcsönt s az ő mondását idézi: „Az ördögnek két főhadnagya az bor és az asszony". És Nagy B. most már erről kérdi: „Ha valaki az apácákra értené, vájjon ínit mondana, talán azt felelné: hogy az mint az bornak természeti az vérnek, ereknek megizzasztása, honnan fölgyuladnak emberben az gonosz indulatok : így az asszonyállat is természet szerint görjedezteti az nőtelenségre esküdt tűrhetetlen személyeket?" És szemére veti Pázmánynak, hogy noha másként tetteti, de azért álmod ő is néha az vánkossal és az miért saját férfiúi természetét kellene okolni, ugyanazért „az szegény asszonynépeket ördög hadnagyának nevezi". (86.) Tehát nem lovagias férfiember. Majd áttér a papnőtlenség veszedelmeire és bűneire. „Az falusi plébánosok is üstökbe szöknek Pázmánnyal, kik közül sokan őneki fittyet is vetnek orra