Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

megjelent művén pedig, melynek címe : „Az Calvinista Prédikátorok Tüköré", az iró álneve Lethenyei István. Ennek a kiváló theológusunknak a nevét Pázmány Hafenreffer hittanának az elején olvashatta, ahol Lethenyei mint sárvári gymnasíarcha irt anagrammát a fordító Zvonarics nevéből. Pázmány tehát a kálvinisták ellen írott művére egy lutheránus rektor nevét irta szerzőül, így akarta az olvasókat megtéveszteni. Már 1610. ís „Peniculus Papporum" és 1612. „Logi Alogi" műveit Joannes Jemicius Parochus Senquiciensis álnéven irta. Fraknói Vilmos úgy vélte, hogy ilyen irói álnevek használatával Pázmány „azt akarta elhitetni, hogy nem áll elszigetelten a harctéren és hatalmas szövetségesek vannak oldala mellett. Vagy elöljárói vélték ily módon elháríthatni rendjökről a gyűlöletet, melyet heves támadásaival felidézett." d) A csepregi esperes és kőszegi rektor újabb vitairata: „Pázmány Péter Pironsági." Pázmány durva támadását az evangélikusok sem hagyták felelet nélkül. Zvonarics Imre és Nagy Benedek ismét együtt írtak egy terjedelmesebb vitairatot, mely „Pázmány Péter Pironsági" címen jelent meg Keresztúron 1615. (4, r. 329. 1.) Nádasdy Tamásnak, Kabold, Egervár, Jánosháza, Ugod és Somlyó urának és Petenyéd örökös ispánjának s a még fiatal Nádasdy Pálnak ajánlották. Az ajánló levélben említik, hogy a szirénes szavú, de áspismérgű Pázmány Péter már a két Nádasdy jószágában is igyekezett hízelkedő Írásával valami észvesztő változtatást szerezni. Legelső éretlen munkáját is az Istenben üdvözült Nádasdy Ferencnek ajánlotta, de ez inkább csak köpé az ő írásiban való apróságit. Legutóbbi művét Nádasdy Pálnak ajánlá, de ez is a mosdatlan írás felől oly értelmes ítéletet tőn, hogy szinte szükségesnek sem tartják a feleletet. De más okból válaszolnak mégis. Noha Pázmány legutóbbi írásában fésülő borbéllyá tette vala magát, de ők most megmutatják, hogy ehhez sem lúgja, sem szappana jó módjával nem volt. Azt is meg akarják továbbá mutatni a szerzők, hogy Pázmánynak jutott volt az olasz maszlagban és magyar purgatióval kellett ebből kitisztítani. (Célzás arra, hogy Bellarminból vette művének nagy részét.) Irodalomtörténetünk a csepregi esperesnek és kőszegi rektornak ezt a kiváló magyar vitairatát még távolról sem méltányolta úgy, amint már régóta megérdemelte volna. Nagy kár, hogy régi emlékeink között ez a mű még máig sem jelenhetett meg újabb kiadásban. (Én ismételten ís ajánlottam.) Pázmány Kalauza nagy 45*