Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

írásokkal. 3. Néhol szép szín alatt, mint az fényes köntösbe öltözött fekete angyal lépes nyelvét mézzel bekevervén alattomba veszedelmes dolgokra tanít." Azután mindezt egy-egy példával bizonyítja. „Hogy el ne múljunk ezek mellől bizonyságok nélkül, im röviden egy-egy példával (ezer helyett) Pázmán Kalauzát megiramtatom." Pázmány már a Kalauzban vádolta Hafenreffert azzal, hogy tagadja a lélek halhatatlanságát. Erre jelenti ki Nagy Benedek (a B. 2, lapon): „Nem igaz, hogy Luther, Hafenreffer vagy valaki mi közülünk valaha az lélek halhatatlanságát tagadta volna." Különösen fáj Nagynak, amit Pázmány Luther születéséről mond : „Hallhatsza, ez szüzessége vesztett szemérmetlen nőtelen Jesuita mit ir Kalauzába Lutherről. Azt mondja Pázmán: Hogy az ördög . . gzott lidércz módjára Luther anyjával és annak csinálmánya. Kegyes jezsuita beszédek ezek." Harmadik példája végül: „Pázmán is az Calvínisták táborában beszökik és megtagadja az mindenható Ember Christust, sőt ez hatalmas királyt nyomorult gyarló gyüszüs szabóhoz, rozsdás szablya tisztító csiszárhoz, kerékjártó bodnárhoz istentelenül hasonlítja, mondván: az Isten személyével való egyesülés által az mi Urunk szent teste mindenütt jelenlevő és mindenható nem lett . . . Hallod itt is, keresztyén olvasó, hogy Pázmány Kalauza régen elszökött az Mindenható Christus mellől és az Calvinisták príbékivé lett." Kéri végül Nagy B. az olvasókat, hogy a reájuk költött fondor beszédeket ne higyjék el, mert csak azt tanítják, ami a szentírásban van s erre nézve Hafenreffer könyve ís igazmutató világos tükör. Különösen bánthatták Pázmányt a Praefatióban a könyvnyomtató vagy Zvonarics által tett széljegyzések: „Lesre veszi ez a könyv Pázmán csavargó kalauzát. Űzik itt Pázmán kalauzát. Ágyazzák, Hafenreffer házához kötve viszik P. kalauzát. Rókalikba szalad P. kalauza. Három kereszt álutja Pázmánnak. 1. 2. 3. iramtatás. Megragadják itt és kötözik P. kalauzát. Az vittenbergai doctorok Bellarmínust, ez Kalauz kapitányát régen prédára hányták" sat. A Praefatio és Protestatio után anagrammákat és epigrammákat írtak Lethenyei István sárvári gymnasiarcha, Kis Bertalan szakonyi lelkész, Sármelléki Nagy Benedek kőszegi és galgóczi Brunczvík Tóbiás csepregi rektorok. Pázmány a Praefatio és Protestatio által feltüzelve még ebben az 1614. évben Szyl Miklós álnév alatt a szenvedélyes hangú „Csepregi Mesterség" című munkában felelt. (Bécs 1614. kis 8. r. 48 1. Egyetlen példánya a mármarosszigeti ref. lyceumé). Művét ő is Nádasdy Pálnak ajánlja, akit hízelgő szavakkal áraszt