Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - III, A tanfejlődés és a hitviták.

nak igazáért egy heves hangú előszóban (Praefatio). Nagy Benedek 1604. fertőszentmiklósí tanító volt, amikor Nádasdy Ferenc halálára gyászverset írt, 1605 óta Kőszegen tanított s később Sopronba is hívták. Balásfy Tamás hosszabban, de igen kicsinylőleg szól róla : „Valami kőszegi iskolápor sóczé (socius, segédtanító), kinek tetemes, temérdek és haspók teste állapotjához képest vak tudatlanságát, két vagy három ízben vele beszélgetvén, csudáltam . . . hogy mégis tudják, hogy vagyon és hever valahol valamelyik szegletecskéjében lélekrútító szemetén a világnak, minthogy hozzászokott a nyughatatlan kiabáló ábécés gyermekek között a szapora mozgáshoz, egy előljáró, de hátravető, sok dibdábos és ízetlen bolondságokkal megrakott beszédében, kit egy Hafenreffer tudatlan ember könyve elébe duzzasztott, váltig tátá turhás száját foga kocogtatásával, hozzá hasonló condora gőg pajtásaival együtt Pázmányra". Balásfy ezt bizonyára jó ízlésű beszédnek találta.

1 A Praefatio, mely után Nagy Benedek Zvonaricsot magasztaló epigrammákat is írt, igen éles hangú: „Sokféle csélcsapó tévölygő emberek és báránybőrben öltözött kegyetlen farkasok, Hitetők most untalan kézzel lábbal azon vannak, mi módon az Istennek igéjétől, az Izraeliták hivős forrásítől az együgyűeket megfosszák és az új Aegyptumbeli sűrű fölzavart posványoknak mételyes tócsalékjával itassák. Ezt penig hogy hamarébb sokaknak veszedelmekkel véghez vihessék, az igaz tanítókat legelsőben is vallások, életek és magokviselése felől sok hamisan költött vádolásokkal szokták gyanúságra és gyűlölségre hozni . . . Mivelhogy nem kevés ideje immár, hogy Pázmány Péter rendjének hámjából kihágván, hallatlan hamis káromló gyalázattal sok ízben terheli az mi igaz vallásunkat, jámbor keresztyén Doctorinkat és a mi édes hazánkban megöröködött tökéletes lelki pásztorinkat: kénytelen vagyok vele, hogy az ő megszaladt elméjét, mint valami megbomlott órát, hamis hírköltéstül s bábaregéktül megvásott s poklos káromlásnak tajtékjával megáztatott ajakit egy kevéssé itt megcáfoljam és az ő reánk köszörült csalvetésinek álmából szoros rövid tapogatással fölrázzam, ez ü kayter szitkainak maszlagos részegségébül emberséges beszédeknek és igazmondásnak józanságára intésemmel hozzam". „Három álutja vagyon pedig — mondja Nagy Benedek — Pázmány rabolni indult Kalauzának. 1. Mert hamisan gyaláz minket hitünkben és életünkben. 2. Nem igazán bizonyít ellenünk az 1 Balásfy az „Igazság Győzedelméhez" függesztett levelében. 88. 1. Franki V. Pázmány P. és kora I. 149.