Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

mind hiába. Megvolt a törvény, mely a jobbágyoknak is szabad vallásgyakorlatot biztosított a templomok, harangok és temetők szabad használatával; a földesúr tartozott volna telket is adni a templomépítéshez: de nem volt, aki mind ezt végrehajtsa, a földesurak ellenszegültek a törvénynek. Az 1647. évi VI. t. cikk a 90 templom között a dunántúli evangélikusoknak Vasmegyében csak a gyarmati, újteleki (Neusiedel), szentgróti, óvári, perenyei, pusztaszentmíhályí, kukmérí, kiczlédi (Kitzladen), farkasfalví (Wolfau), csémi és sámfalvai; Sopronmegyében a somfalvai, Mosonmegyében a magyaróvári, miklósfalvi, levéli, németjárfalúi, kimlei, káinoki, mosonszolnoki, zurányi, lébenyi, és mecséri; Veszprém megyében a vaszari és dabronyi templomokat rendelte vissza. De ezen első artikuláris gyülekezetek sem maradtak mentek az üldöztetéstől. (Hist. Dipl. App. 44. Zsilinszky, i. m. 448.) Musay püspök nehéz küzdelmes munkájában kiváló segítőtársat nyert sógorában, Wittnyédy István soproni jegyzőben, a jeles jogtudósban, kinek az elnyomatás korában fontos vezető szerepe lesz Dunántúl történetében. Sárvárott 1612. dec. 20-án született. Atyja János a Nádasdyak régi hű embere, buzgó evang. patrónus, anyja Egerváry Orsolya volt. Iskoláit Sárvárott, Csepregen és Sopronban végezte. Már 26 éves korában magyar jegyzőnek választják a soproniak s az 1638, évi pozsonyi országgyűlésre követnek küldöttek, ahol tagja volt a protestánsok sérelmeit összeíró bizottságnak ; vele volt itt az atyja ís, ki özvegy Nádasdy Pálnét képviselte. 1640-ben a vagyonos polgári családból való Endresz-Rádel Zsuzsannát vette feleségül s Lövey Mátyás és Andrássy János mellett vezető embere lett a városnak. Ellensége, Draskovich győri püspök mondta ilyennek. A jezsuitákkal és a plebánussal szemben ő védte sikerrel a város és az evangélikusok érdekeit, A linci békét törvénybe iktató 1646—47. országgyűlésen is ő volt Sopron egyik követe és tevékeny részt vett a protestáns és vegyes bízottságokban, A győri közös protestáns gyülekezet ügyeinek elintézésére is 1647, Botka Ferenc veszprémmegyei követtel együtt őt küldték ki, Nezsideren a jobbágyok 1647, Wittnyédy tanácsára hívtak prédikátort s Lippay Gáspár, a földesúr e miatt lazítással vádolta. Ekkor írta Wittnyédy Draskovich János nádornak : „Ki ítélhet pedig engemet azért meg, hogy religíómat igyekezem jó igazsággal az ő felsége kegyelmes diplomájából és az constitutíókból tehetségem szerint vármegyémen kívül is segítenem," Pozsonyban az országgyűlésen ismerkedett meg Wittnyédy a fiatal Zrinyi Miklóssal, akinek prókátora, bizalmas barátja és