Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

nő olykor csak neveti őket s a pápisták iránt igen buzgó." Ez csak jezsuita beszéd. A szegény nőnek bizony nem sok oka lehetett a nevetésre, midőn hitehagyása miatt egyetlen fia is meghasonlott vele, s nővére, a buzgó evang. Révay Zsófia, Erdődy Bálint gróf özvegye is elitélte. (Payr, Révay Judit 24. 26.) Az anya áttérése után a kerület most a fiúba, Nádasdy Ferencbe vetette bizodalmát, aki egy ideig még igen buzgó evangélikusnak mutatkozott. Kis Bertalan püspök két fiát, Ádámot és Pált 1639. saját költségén küldte ki Königsbergbe három évre. 1640-ben felháborodással ír Nádasdy a jezsuita páterek temeritásáról, kik a soproni keresztesek telkén építeni mertek, holott abban ő a főkollátor és nem adott engedélyt hozzá. Az ő támogatásával tervezte a kerület a csepregi iskolának nagyobbszerű felépítését és kibővítését. Már az 1639, évi gyűlésen nagy reménységgel emlegetik: „az míg Istennek kegyelmességébűl az csepregi Collegium megépül". Kis Bertalan püspök pedig az esperesekkel 1641, márc. 12, Gergely napján a szelestei kisgyűlésből kelt igen szép és tartalmas pásztorlevélben hívta fel az összes evang. patrónusokat a csepregi „főschola" hathatós segélyezésére. Csepreg város tanácsa még az 1621. évi pusztuláskor elromlott és düledezett régi iskolájuk helyett akart építeni „egy öreg auditóriumot, pitvart a tanítómestereknek és tanuló deákoknak házakat és kamarákat kőből és téglából". Sárospatakra emlékeztető szép alkotása lett volna ez a magyar kultúrának. De ezt is meghiúsította Esterházy nádor a gazdag és nagyratörő ifjúnak jezsuita módra kieszelt áttérítésével, akinek saját leányát szánta feleségül s akit rokonság révén hivott meg gyakrabban ís udvarába. Asztal felett azután sima modorú páterek beszélgettek az ifjúval a vallás kérdéséről, a nádor vitairatokot is váltott Nádasdyval, majd a 20 éves ifjú szerelemre lobbant a szép és művelt Esterházy Júlia iránt. Betetőzte a dolgot 1642, egy itáliai utazás, amelynek bizonyára a nádor volt ismét az intézője, (Ker, jkv. II, 163. Adattár V. 47). 1643. jún. 9. a csepregi zsinatra Nádasdy még Bezerédy Györgyöt küldte el képviselőjéül és nov. 25-én Katalin napján, midőn a fiatal patrónust már jezsuiták vették körül, lesújtó meglepetésül jelenté ki Csepregen a zsinatra gyülekezett lelkészek és világiak előtt, hogy egyházát elhagyja és hitet cserél. Tehát anyja példáját követte és őt is Esterházy térítette át, aki nagy örvendezéssel irta meg azonnal az esetet Lamormain jezsuita provinciálisnak Bécsbe. Egészen meglepő a hítehagyás nem lehetett.