Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

Musay Gergely püspök idejében, midőn a vallási sérelmek ügyében sok hivatalos útja és költsége volt. Az 1647. évi ápr. 2. Ivánban tartott kerületi gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy „minden lelkész a census cathedraticust a főtiszt, püspök úr részére kérje meg a hallgatóitól és a jövő zsinatra hozza el magával." Az összegről itt nincs szó. 1652. nov. 25. a locsmándi gyűlésen pedig ez volt a határozat: „Miután főtiszt. Musay G. püspök úr az ő hivataloskodásában előforduló nehézségeket, hiányokat, sérelmeket és költségeket felsorolta és a tiszt, konzisztóriumtól segítséget, nevezetesen a census cathedraticust kérte volna: a kerületbeli esperesek és többi testvérek azt határozták, hogy évenként minden lelkész fizessen jóakaratulag (benevole) egy magyar forintot nevezett püspök úrnak, míg életben marad. Ha pedig némelyek ennek fizetését megtagadnák, akkor a püspök úr terjessze a kerület elé." Még ily nehéz időben is, mikor a püspök kérvényeivel és személyesen a nádorhoz, prókátorokhoz s egyik vármegye után a másikhoz futott, a kerület nem értette meg a helyzetét és szűkmarkú maradt. Még 1658. máj. 21-én is a locsmándi nagygyűlésen ez volt a második határozat (alia deliberatio) a cathedraticumról: „Főtiszt, püspök úr megnyugszik az esperesek és többi testvérek határozatán s várni akar addig a census cathedraticusról szóló végleges határozatra, míg a tisztelendő testvérek a legközelebbi közgyűlésen hallgatóiktól megtudják, vájjon akarják-e és bírják-e azt a censust megfizetni, úgy mindazáltal, hogy az első határozatból következzék ez is." Szegény jó püspök hát nehezen jutott a forintjához. Kánonok kötelezték a gyülekezeteket arra, hogy az egyházlátogató püspök vagy esperes élelmezéséről gondoskodjanak. Beythe István 27. kánona az ordinandusoktól várja, hogy felavatáskor a tisztességes ellátást ők szolgáltassák. (Pr. Szemle 1895. 185. 186. Ker. jkv. II. 281. 385. 467.) Ezt a kathedrai censust is eleinte maguk a lelkészek fizették, de később mégis belátta a kerület, hogy ezzel a gyülekezetek tartoznak. Az Egyházlátogatási Cikkelyek 26, pontja már a gondnoktól várja, hogy a gyülekezet pénztárából fizesse minden kathedrától az egy magyar forint censust, A csepregi zsinat 1630. jún. 4. pedig még világosabban intézkedik, midőn kimondja: „Census autem, qui cathedraticus dicitur, a populo debet exhíberí." Tehát a cathedraticumot a nép fizesse, ne a lelkész. E határozat szerint