Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

lyeket kihágásaik miatt büntetni kell, lakoljanank a kánonok ellen való vétségük szerint; ha a büntetés pénzbeli, a püspök úr azt a pénzt ne a maga hasznára fordítsa, hanem az egyházi pénztárba adja be. II. Akarjuk, hogy a püspök úr hagyja el szerfelett való hevességét, szűnjön meg a lelkész urakat gúnyos és igazságtalan szavakkal sértegetni. Mert a vétkesek büntetése meg van írva a kánonokban. III. Ha valamelyik a lelkészek közül (amitől Isten mentsen) a test és ördög által legyőzetvén, valamely szarvas hibát követne el, úgymint paráznaságot, emberölést, szentségtörést sat. és ha bűne nyilvánvalóvá lett: akkor a püspök úr hívja össze az espereseket és így tanácskozzék annak elfogatásáról és letételéről. Mert ez nem történhetik meg magános felindulás és vélemény szerint, hanem az egész egyháznak megegyezésével; mert a lelkésznek, miként a meghívása, úgy az elmozdítása is az összes egyházi rendeknek joga. Azután főbenjáró bűnök miatt az ilyen lelkészek adassanak át a világi hatóságnak: mivel ilyenféle bűnökben nem Krisztus szolgáinak, hanem a testiség rabjainak (homines carnales) tekintetnek, akik méltán lakolnak más gonosztevőkéhez hasonló büntetéssel. IV. Midőn a mi nagyságos gróf urunk (Nádasdy Pál) az ő kegyes bőkezűségéből és áldozatkészségéből a lelkészek élelmezéséről gondoskodik (gyűlések alkalmával"), a püspök úr annak egy részét ne foglalja le maga számára, amint néhányszor eddig megtörtént. Mert a messziről jövő lelkészek közül soknak elfogy a költsége és nem vehetnek maguknak élelmet. V. Ezt is akarjuk: midőn az egyházi törvényszékünk előtt pereskedő ügyfelek valami tiszteletdíjat hoznak, bármi legyen az, a püspök úr a maga számára, a maga akarata szerint semmit se tartson meg abból, hanem az elődeinknél szokásos és dicséretesen bevált módon kell azzal eljárni. Ha valamely magánszemély (akár egyházi, akár világi legyen az) magának a püspök urnák ád honoráriumot, azt tartsa meg, arról itt nincsen szó. VI. Választassék egyházi esküdt jegyző és pénztáros, aki számba véve tartsa magánál az egyház jövedelmét'készpénzben és abból semmit ki ne adjon senkinek az esperes urak tudta és jóváhagyása nélkül (amint eddig történt), hanem azt ajövödelmet készpénzben tartsa meg az egyháznak jövendő szükségletére. Ha valami abból kiadatik, az évenkénti közgyűléseken adjon számot a jegyző úr a kiadásokról. VII. Ezentúl a kerületi gyűlés ne tűzessék ki az aratás kez-