Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

jogról nem szólnak ugyan, de mégis ehhez közeledve és a hazai törvényekre hivatkozva terjesztették ki a házassági tilalmat a vérrokonság és sógorság negyedik fokáig. Klaszekovics István például még esperes korában 1599. terjesztette elő fertőszentmíklósi Fábri Kowach István ügyét: vájjon harmad fokon lehetséges-e a házasság? Es a határozat ez volt: „Éppenséggel nem, mivel nem illendő és az egyházi kánonok ellen van". („Minimé quia indecorum est et contra Canones Ecclesiae". [Pr. Sz. 1894. 20, Ker. jkv. I. 3.) Házassági perekben megtartották a szokásos formaságokat, A kerületi gyűlés ilyen esetekben egyházi törvényszéknek nevezte magát (sedes spirituális). A kerületi jegyző volt ennek is a jegyzője. A csepregi Cziczak János hegyfalúi lelkész legrégibb jegyzőkönyvünk elején mint „Nótárius Sedis Spirituális" irta be a nevét. A bíráskodásban nem csak a püspök és az esperesek, hanem az összes lelkészek is résztvettek és az Ítéletet, illetőleg elváló-levelet (Litterae repudii) mind ezek nevében állították ki. Felelősségük tudatában arra nagy gondjuk volt, hogy az ilyenek szószerint legyenek meg a kerület jegyzőkönyvében. Ezek miatt, (amelyekkel sok dolga volt), a többi egyházi ügyet a jegyző sokszor el is hanyagolta. Igyekeztek az elválasztó ítéleteket lehetőleg alaposan meg is okolni. Rendszerint Pál apostolra és Ignatius antíochiai püspökre hivatkoztak. A panaszos feleket eleinte lelkészek, később ügyvédek is képviselték. A tanúkihallgatás és a tárgyalás rendszerint magyar nyelven folyt, de az ítéleteket latin nyelven fogalmazták és adták ki a feleknek. Ha valamelyik fél az ítéletet el nem fogadta, azt rendesen a világi hatóságnak adták át. A Nádasdyak mint főpatrónusok hathatósan támogatták az egyházi törvényszéket. Az engedetlent és a nagyobb vétkű vádlottat börtönbe is vetették. Az egyházi törvényszék nagy súlyt helyezett a városi tanácstól, vagy a vármegyétől és szolgabírótól hozott levelekre. Házassági perekben a szab. kir. városok polgárai is az egyházi törvényszék elé folyamodtak. Sopron városa először csak ezen a téren ismerte el a kerületet egyházi hatóságnak. És a protestánsok házassági jogát, mely ellen Róma természetesen eleitől fogva tiltakozott, később a magyar országgyűlés is szentesítette. Az 1647. évi XV. t. cikk 3. §-a ugyanis kimondta, hogy „az evangélikusok az 1608. évi koronázás előtt kiadott első törvénycikk erejénél fogva házassági ügyekben az eddig szokásos joggyakorlatban megmaradnak". Az 1647. évi országgyűlés szerint tehát ez már az 1608, évi törvény alapján 41