Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

is megillette őket. És Lippay György primás is úgy értelmezte a törvényt, hogy a protestánsoknak most már állami érvényességgel van külön házassági joguk. Mert az 1658. évi nagyszombati zsinaton egyik panasza éppen az volt, hogy most már a régi házassági jog is meg van fertőztetve, mert ezt a jogot közössé tették az eretnekekkel. (Jus hoc cum haereticis commune fecerunt), Pokoly J. i. h. 172. 1). Egyházjogi művek ezt a régi protestáns egyházjogot egykorú hiteles forrásiratokkal nem igazolják. Pedig nagy számmal vannak ilyenek úgy a református, mint az evang. jegyzőkönyvekben. A csepregi 1601. évi febr, 21. tartott egyházi törvényszéknek Ítéletét közlöm tehát, melyben a felperest Klaszekovics István még mint esperes képviselte, A váló levél (Litterae pro libello repudii Jacobo Zalay datae) szövege ez : „Mi a Vas és Sopronmegyében a tiszta ágostai hitvallás szerint egybegyűjtött egyházaknak esperesei és ugyanazokban Jézus Krisztus nyájának többi pásztorai üdvözletünket és hivatalos szolgálatunknak ajánlását előre bocsátván, tudatjuk jelen levelünk által egyesekkel, akiket illet és mindenekkel, hogy széplaki Zalai Jakab elibénk jővén, előadta, hogy őt a felesége már négy év óta gonoszul elhagyta, aki ugyan némely kegyes embernek közbenjártára két év előtt visszatért és férjéhez társult, de visszatérvén az ő régi utálatosságára (okádására) és törvényes férjének ágyasházával meg nem elégedvén, harmadnap múlva titokban elszökött és mai napig sem tudjuk, hol van, jóllehet szorgalmasan kutatták, amint ezt előttünk szavahihető tanuk bizonyították. Szabadságot kért tehát tőlünk arra, hogy más feleséget vehessen. Közösen tanácskozván tehát erről az ügyről, minthogy a fentebb említett Zalai Jakab feleségének bűnös szökését meggyőző okokkal bizonyította, segítségünket tőle éppen nem tagadhattuk meg és pedig kétségtelen okokból: egyrészt mivel a népeknek ama nagy tanítója, Pál apostol az első korinthusi levél 7-ik fejezetében nem veti rabság alá az atyafiakat, hanem kifejezetten (a 15. versben) ezt jelenti ki: „Ha a hitetlen elmegyen, ám menjen el; nem vettetett rabság alá az atyafiú, vagy a keresztyén asszony az ilyen dolgokban" ; másrészt mivel Ignatius szerint veszedelmes a szüzességnek állapota, főként midőn kényszerítve parancsolják reánk. Ezen és ezekhez hasonló okok által indíttatva engedélyeztük és adtuk, sőt adjuk és biztosítjuk neki azt a szabadságot, hogy más feleséget vehessen, csak Pál apostol szerint az Úrban vegye el azt. Kelt sat." Ezután következtek az