Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

tik az tanétók (lelkészek) elejbe, tehát az Istennek könyvéből és az természet törvényéből tegyenek Ítéletet az házasságnak dolgai­ról". Barátságért, kedvért, ajándékért senki hamisat ne pronun­ciáljon, mint annak előtte történt ilyen dolog". A válóperekért fizetés járt s néhol ezek száma igen nagy volt. A református Melotai Nyilas István agendája szerint voltak, kik ezt mondogat­ták : csak tegyek szert ennyi meg ennyi pénzre, elmegyek a pa­pokhoz és majd elválasztanak. (Pr. Szemle 1895, 187.) Az oskola­mesterek az ő pásztorokat a község előtt vagy másutt alattomban ne gyalázzák, se el ne árulják, ellene háborúságot ne indítsanak, (64), A lelkész a sokszor megintetett és győzetett vakmerő eret­nekekkel disputatíót ne kezdjen, se együtt vélek ne egyék, igyék, se ne nyájaskodjék (68). Zsinat évenként kétszer legyen, az ok nélkül távolmaradók hivatalukat veszítik. Senki a tanácskozást csacsogásával ide s tova sorállásával ne interturbálja s mindenki a zsinat végéig jelen legyen (69, 70). Evenként egyszer egyház­látogatás legyen, az egyházlátogatónak mindenütt eledelt adjanak (71). Ami az egyház költségeiből a tanítóra esik, azt zúgolódás nélkül megadja (72). Az istentiszteletre és iskolákra vonatkozó pontokat alább tárgyaljuk. Az 50. kánon már a kerület Agendá­jára is (az mí Agendánk) hivatkozik. A fentebbi kánonokat a négy esperes irta és adta ki írás­ban s ezek szerint az egyházkerületet ők kormányozták, Beythe 1595, lemondott, de személye és hivatalos állása iránt a szen­vedélyes viták ellenére is oly nagy volt a tisztelet, hogy 1612, bekövetkezett haláláig helyette más püspököt nem választottak, í^y e éy I^ évre nyúló püspök nélküli időszak állott be egyház­kerületünk történetében, melyben az esperesek kormányoztak, ezek látogatták az egyházakat, sőt ezek avatták a lelkészeket is. Reczés János volt köztük a főszenior, a volt püspökjelölt, aki már Beythe idejében is végzett egyházlátogatásokat. Maga 'Beythe irja: Ám kieresztötte vala egyszer Reczés Jánost vizitálástokra. Amíg köztetök jára, csak borral három száz forint árával tódátok vísitálását meg... Ez végre kellött volna-e gyakran valakit kö­zétökben ereszteni, hogy megevött, ivott volna mindenötökből." Beythét a harag vakítja el és nagy túlzással szól Reczés János kapzsiságáról. Reczés már jóval 1596, előtt járt vizitálni Szilban Sopron megyében. Kincses Pál akkori lelkész irja: „Még almá­riumomat is addig feltörtétek, mig haza mentem, hogy meglássá­tok, micsoda könyveim vannak," 1596-ban Kincsest Kőszegen készült meglátogatni, de ez elmaradt. Volt egyházlátogatás 1598-

Next

/
Thumbnails
Contents