Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

egybevetve. Itt minden a maga helyén van arányosan beosztva. Egy tárgy, amelyre szabály van benne, csak egyszer fordul elő és ott nyer végleges elintézést. Nincsenek felesleges ismétlések benne. A törvénykönyv a régebbiekhez képest fejlettebb viszonyokra mutat. Különösen a püspök és az esperes tisztét határozza meg az eddigeknél bővebben s a kettő között a határt is szabatosan megvonja. Tartalmát igen jól közli Mokos az említett kiadásban. Az 1-—6. kánon a bevezetés, mely megmondja a kánonok célját. A 6-ik kánon felsorolván az egyházi szolgák nemeit, ezzel a főrész (7—67. kánon) felosztását is adja. Ebben egymásután következnek a szuperintendensek (7—17), esperesek (18—23), lelkipásztorok (24—63) és a tanítók (64—67.) kötelességei. A befejező rész (68—73.) az ellenőrzés módját (zsinat, egyházlátogatás) szabja meg. Az utolsó kánon szerint a lelkészek aláírásukkal is kötelezik magukat ezek megtartására. Bár jóval bővebbek, mint a baranyai 55 kánon, mégis majdnem mindegyik cikkelyből kicsendül a forrásukkal való, sokszor szószerinti megegyezés. De hasonlót lehet mondani az 1576. évi hercegszőllősi kánonokról is. Tartalmából kiemeljük a következőket. A püspököt a 7. kánon a Beythével való szakítás után ís egyházi fejedelemnek mondja, akinek mindenki illendő félelemmel és tisztességgel engedjen. A püspök ne keresse hivatalát. „Effélék ellen szól Isten: Currebant et non mittebam illos. Jerem. 23". A szeniorok a 18. k. szerint „nem szintén azon méltóságuak mint az szuperintendens". A lelkészavatás a szuperintendensek tiszte „de az szenioroknak Ítéletek és examenjek accedálván, legyen az meg". Szintén így a házassági perekben is (15). A szeniorok az ő distractusokban (egyházmegyéjekben) vigyázzanak A szegény atyafiaknak (lelkészeknek) segítséggel, oltalommal legyenek, „nem úgy, mint azelőtt némelyek közülök csak az ő házuk ajtajának küszöbén sem léptének ki. Ha mikor kimentek is, hasok, torkok töltéséért mentek ki, veszedelmes igyekben elhagyták őket". (19, és 20, k,) Ez a Reczés előtti esperesekre vonatkozik, akiket nem ismerünk. A lelkészek a 41. k. szerint az excommunicatiót is gyakorolják. „Kitiltunk minden nyilvánvaló czégéres és szarvas bűnben heverő embereket, lopókat, sat. Addig be ne bocsáttassanak, míg . . . Istenekel és az ecclesiát meg nem követik. Itt az tanékokat is befoglaljuk". A lelkészek kitiltása is gyakori volt. Fontos és kényes ügyei voltak az egyháznak a házassági perek. Az 57. k. szerint: „Ha valamikor valami matrimoniális causa ada-