Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

thyány urodalmaiból valóknak maradványa. Klesch Dániel mag. alesperes (kőszegi német lelkész) vezetése alatt. V. A kemenesalji esperesség. Ehhez tartoztak a veszprém- és zalamegyei egyházak is. Esperesük Zvonarics Sámuel szentivánfai lelkész. VI. A sárvári esperesség, mely a hegyháti és rábamenti egyházakat is magában foglalta. Esperese 1661. Regini Márton répceszentgyörgyi lelkész. Ide tartozott Nádasdy hítehagyása előtt Sárvár és Saár ís. De ezekben most már nem volt gyülekezetünk. VII. A rábaközi esperesség, melyhez ekkor győr-, mosón-, veszprém-, komarom- és fehérmegyei gyülekezetek is tartoztak. Esperese Szentmiklósi János kaján* mihályi és ismét kajári lelkész. VIII. A muraszombati (vend) esperesség, melynek Krisán Tamás muraszombati lelkész volt az esperese. IX. A légrádi esperesség, melyhez a somogyi és Kanizsa vidékén a zalai egyházak ís tartoztak. Esperese Deselvics István légrádi lelkész volt. (Eht. Eml. 145.) Ez a kilenc esperesség is a nagy üldöztetés és a gyászos évtized után egy teljes évszázadon át (1681—1781) három esperességre, a győrire, kemenesaljira és az 1715 körül alakuló tolna-baranyaira s ezekben is összesen csak mintegy 50 anyagyülekezetre szorult össze. C) Az egyházkerület megalakulása és szervezkedése. a) Az előzmények. A különválást tiltó törvények. Sztáray és Szegedi Kis püspöksége Tolnában és Baranyában. A baranyai kánonok. Az esperességek szervezkedése is Rómával szemben még csendben és simán történhetett. De már az egyházkerület megalakulása, mely nagyobb területet vont el Rómától és az eddigi függés megtagadásával az új püspök megválasztását és hivatalos működését is szükségessé tette, nagyobb akadályokba ütközött. I. Ferdinánd uralma alatt az egyházi különválást országos törvények is tiltották és Oláh Miklós, az erélyes prímás (1553—68) mindent megtett, hogy az evang. lelkészeket és gyülekezeteket a r. kath. püspökök joghatósága alatt továbbra is megtartsa. S ebben a törekvésében a király és a törvényhozás is támogatta. Már az 1548. évi 5. t. c. kimondja, hogy őfelségének intése szerint az istentiszteletet és vallást hajdani módjára kell visszavezetni és az eretnekeket mindenünnen kiirtani. E célból a főpapok minden országrészbe küldjék ki az espereseket és alespereseket. A 10. t. c. pedig elrendeli, hogy a főpapi kiküldöttek azokat a 39