Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

rajongó embereket, többnyire kézműveseket és másokat, kik eddig sok helyen több urak és nemesek engedélyével nem átallották prédikátori hivatalban működni, ettől eltiltsák és a korábbi igaz vallásra visszatérítsék. E törvény alapján Várdai Pál esztergomi érsek és kir. helytartó még 1548. körlevélben szólította fel a az evang. lelkészeket a visszatérésre. De megfelelt neki a kiváló énekíró, Szkhárosí Horvát András tályai lelkész, volt szerzetes: Az titulust feltétette Várdai Pál érsek, Hogy ő volna király képe, esztergomi érsek . . . Király képe soha nem volt Szent Péter apostol, Espánságot sem viselt az Szent Pál apostol. Es versben polemizálva bírálja és ítéli el a r. kath. egyház tanait és visszaéléseit.

1 Az 1550. évi pozsonyi országgyűlésen a reunióra nézve is történt kísérlet. A dunántúli megyék követei ugyanis azt kívánták, hogy az 1548. évi augsburgi vagy lipcsei interim, melyek a r. kath. tanok, szokások és intézmények elfogadására igyekeztek az evangélikusokat rávenni és ily módon a régi egyházi egységet visszaállítani, Magyarországra is terjesztessék ki. De a többi 24 vármegye és a sz. kir. városok követei ezt nem fogadták el. Sokalták bizonyára az interimben a római egyház részére tett engedményeket. Erre vonatkoznak Melanchthon 1549. jan. 15. kelt levelében ezek a szavak: „Rex Ferdinandus in Pannónia proposuit ecclesiis, quae nobiscum sentiunt, eundem librum (az interimet), sed nequaquam receptus est. Discessit rex minitans atrocia".

2 A király csakugyan éreztette is a haragját, amint Melanchthon jövendölte. Az 1550. évi t. c. ismét meghagyta, hogy minden világiak azokban, melyek Istent és annak tiszteletét illetik, minden ellenmondás, szóváltás és vetélkedés nélkül püspökeiknek és az e végett választott papoknak engedelmeskedjenek. A főpapság egyházlátogatások útján akarta a reformációt elnyomni. Az 1557. évi 10. t. c. mondja erre vonatkozólag: „A főesperesek és ezek helyettesei, az egyházak és kerületek megvizsgálói, mindenütt szabadon járhassanak, hivatalukat minden hatalommal és egyházi törvényhatósággal gyakorolhassák a helybeli patrónusok vagy bármely mások által teendő akadály nélkül s a papok vétkeinek megbüntetésében senki ne gátolja őket". Ezzel az egyházvédő 1 Zsilinszky M. Vallásügyi tárgy. I. 37. 39. Szilády Á. R. m. költők. II. 214. és 460. 2 Fraknói, M. országgyül. eml. III. 246. Zsilinszky I. 42. Thury E. 23. Zoványi J. A ref. Magy. 1565-ig. 258. Századok 1874. 183