Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

MÁSODIK RÉSZ. Az egyházkerület általános története. - II. Az egyházalkotmány fejlődése.

esperest, püspököt választottak s ezzel ők is külön egyházhatóság alá helyezkedtek, ezt az újítást a régi főpapi rend már nem tűrhette, mert benne a maga hatalmát, tekintélyét és anyagi érdekeit látta megtámadva. Pedig amint gyülekezeteink már mind nagyobb számmal szakadtak el Rómától és választottak evang. igehirdetőket: a jó rend és egységes eljárás, egymás kölcsönös védelme és támogatása, a szükséges felügyelet és ellenőrzés egyaránt megkívánta, hogy egymáshoz közeledjenek és ők is valamely egyházi közösséget, tágabb körű egyházi testületet alkossanak. Testvéri egyesület, confraternítas, contubernium volt ezeknek az első neve, a Felvidéken archidiakonatus is (a pápás elnevezés szerint), később senioratus. így alakúi meg az egyházmegye a régi római kath. esperesség határai között, vagy a főpátrónus urodalmában, valamely természetes határokkal biró vidéken (Fertőmellék, Répcevidék, Rábaköz, Kemenesalja), vagy éppen egy egész vármegye területén. Követendő például szolgált itt (minden hierarchikus törekvés kizárásával) a római egyház a maga esperességeivel (archídiaconatus) vagy a külföldi protestáns egyházak, melyeknek már szintén voltak szeniorai és szuperintendensei. Az ilyen szélesebb körű egyházi testületek keletkezésének az volt a legtermészetesebb módja, hogy eleinte az egy patrónus védelme alatt egy urodalomban működő lelkészek gyülekeztek össze és választották meg valamelyik idősebb és tekintélyesebb társukat, talán éppen a patrónus székhelyén lakó lelkészt szeniornak (esperesnek). Es ha a patrónusnak (Nádasdy Tamásnak és Ferencnek) egy-egy várkastélyos központtal több urodalma is volt és pedig más nyelvű hívekkel (Sárvár mellett Csepreg, Léka, Kapuvár sat.), akkor több esperesre, fő- és alesperesekre is volt szükség. Majd pedig 2—3 vagy több patrónus urodalmaiban is (Nádasdyé mellett Batthyányéban) az esperességek ismét társul szegődtek és közös megegyezéssel püspököt vagy szuperintendenst is választottak, aki természetesen nem hierarchikus módon, hanem mint „primus inter pares" viselte a tisztségét. Dunántúl a XVI. századból nem maradtak jegyzőkönyveink, de a legrégibb kánongyűjtemények azt mutatják, hogy az esperességek alakulása megelőzte a kerületét. Es a dolog természete szerint is könnyebb és így tehát korábbi is volt a kisebb körben való szervezkedés. Az 1545. évi erdődi zsinat, mely még egészen az Ágostai Hitvallás alapján állott, fennmaradt kánonaiban nem szól az egyházkormányzatról és így az esperesekről sem, tisztán